159196. lajstromszámú szabadalom • Bitumenfúvatási eljárás

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. V. 08. (OE—132) Ausztriai elsőbbsége: 1968. VII. 25. (A 7210/68) Közzététel napja: 1971. II. 06. Megjelent: 1972. IV. 30. 159196 Nemzetközi osztályozás: C 10 c 3/04 Feltalálók: Senolt Johann mérnök, Tomaschko Heinrich mérnök, Palvik Georg mérnök, Wien, Ausztria Tulajdonos: Österreichische Mineral­ölverwaltung Aktiengesellschaft, Wien, Ausztria Bitumenfúvatási eljárás Mint ismeretes, a bitumenfúvatási eljárás tet­szőleges keménységű ásványolaj bitumenek elő­állítására szolgál lágy ásványolaj lepárlási ma­radékokból, pl. ún. lágy bitumenből. Ezen ismert eljárás lényege abban van, hogy a fúvató reaktorba behelyezett lágy bitumenbe levegőt fúvatnak be, és finoman diszpergálják. A legkedvezőbb reakcióhőfok függ a behelyezett ásványolaj lepárlási maradékok mindenkori ösz­szetételétől, és általában mintegy 250 C° körüli. Minthogy azonban a fúvatási folyamat exoterm jellegű, ä képződő reakcióhő a kezelt anyag hő­mérsékletének igen gyors emelkedését eredmé­nyezi, úgyhogy a kívánt reakció-hőmérsékletet meghaladó hőfokviszonyok adódnak, és ez a kö­rülmény a végtermék minőségének tekintélyes mértékű károsodásához vezet. E magas hőmér­séklet esetében mindenekelőtt karbénok és kar­boddok képződésével kell számolnunk, amelyek köztudomásúan nem kívánatosak, és ezért min­denképpen szükséges, hogy a keletkezett reak­ció-hőnek valamilyen elvezetéséről gondoskod­junk. A találmány olyan bitumenfúvatási eljárás, amelynél a fúvató reaktor belsejét a fúvatás fo­lyamata alatt a levegőbefúvó vezetékbe való vízbetáplálás segítségével hűtjük. Az eddig ismert ilyen jellegű eljárások eseté­ben a fúvatóreaktor belsejének megfelelő hűté­sét el lehetett ugyan érni, mégis e módszerek igen tekintélyes hátrányokkal jártak. Mindenek­előtt azért, mert ä levegőbefúvó vezetékben uralkodó nagymértékű áramlási sebesség követ-5 keztében — amely sebesség általában 40—60 m/sec közötti nagyságú szokott lenni — a be­fecskendezett vizet a fúvatólevegő folyékony halmazállapotban magával ragadta, és rávitte a kezelendő anyag felületére. Ily módon a víz-10 részecskék folyékony állapotban a forró bitu­mennel kerültek érintkezésbe, ami a vízrészecs­kék igen gyors, szinte robbanásszerű elgőzölgé^ sét, ezáltal a kezelendő anyag minőségbeli egye­netlenségét, nem ritkán pedig a fúvató reaktor 15 tartalmának habzás formájában való kifutását eredményezte. Ez utóbbi jelenség különösen ak­kor lép fel, ha a levegő-befúvó vezeték egyes helyein víz-összegyülemlések képződnek, ame­lyek azután a fúvatás művelete során hirtelen ä 20 forró reakciótermékkel érintkezésbe kerülnek. Az ismert eljárások említett hiányosságait a találmányunk szerint oly módon küszöböljük ki, hogy a hűtésre szolgáló vizet a fúvató reaktor 25 belsejéből történő hőelvonás segítségével már a levegő-befúvó vezetékben elgőzölögtetjük, és így már gőz formájában vezetjük a fúvató reaktor belsejébe. Ily módon közvetlen érintkezés a for­ró bitumen, valamint a folyékony halmazálla-30 pótban levő víz között nem következik be, és ez-159196

Next

/
Oldalképek
Tartalom