159101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilklorid polimerizálására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG OBSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAI. SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. XII.. 19. (CA—265) Olaszországi elsőbbsége: 1967. XII. 19. (24.081 A/67) Közzététel napja: 1971. II. 06. Megjelent: 1972. III. 30. 159101 Nemzetközi osztályozás: C 08 £ 3/30 Feltalálók: Lo Monaco Sergio vegyész, Mestre, Mazzollni Corrado vegyész, Mestre, Patron Luigi vegyész, Sestriere, Moretti Alberto vegyész, Venezia, Olaszország Tulajdonos: Chatillon Societa Anonima italian« per le Fibre Tessüi Artífieiali S. p. A., Milánó, Olaszország Eljárás vinilklorid polimerizálására A találmány tárgya eljárás vinilklorid alassony hőmérsékletű tömbpoMmerizálására. Ismeretes, hogy a polivtoiíklorid jfizikokémiai tulajdonságai a polimerizáíjió hőmérsékletétől függnek, mégpedig olyan értelemben, hogy mi- 5 nél alacsonyabb a polimerizáció hőmérséklete, annál jobb tulajdonságokkal rendelkező polimerek állíthatók elő. A tapasztalat szerint a vinilklorid poiimerizációját alacsony hőmérsékleten vezetve bizonyos különleges tulajdonságakkal 10 pl. a nagy szindiotakticitási index következtében nagyabb kristályossági százalékkal, magasabb üvegesedési hőmérséklettel, magasabb lágyulási tartománnyal, stb. — rendelkező poli-narek képződnek. 15 A szakirodalomban nagy szindiotakticitású lolivinilkloridnak nevezett polimer a továbbfellolgozás területén elsősorban kiváló fizikai, ehanikai és kémiai tulajdonságú szálak előlítasára használható fel. Az ilyen polimerből 20 őáÜított szálak mind a forrásban levő vízben, ind pedig a számításba jöhető hőmérséklete•n a kémiai tisztításhoz használt oldószerek•n különösen kiemelkedő méretállandóságot itatnak. . 25 A vinilklorid alacsony hőmérsékletű polimeáiása azonban, elsősorban a polimerizációs arás és a poMmerizáció végrehajtásához szűkes katalizátor szempontjából, a gyakorlat-L nagy nehézségekkel jár. 30 A tömeg- vagy tömbpolimerizáció az egyetlen olyan polimerizációs eljárás, amely alacsony hőmérsékleten nehézségek nélkül ténylegesen végrehajtható. Az egyéb ismert polimerizációs eljárások, így az emulziós- és oldatpoMmerízáció során igen sok nehézség merül fel, amelyek már a megfelelő oldószerek vagy emulgeátorok kiválasztásakor is érezhetők. Ezekhez az eljárásokhoz továbbá nagyterjedelmű készülékekre van szükség; a reakcióba lépő vegyületekből nagy mennyiséget kell bemérni ahhoz, hogy ipari méretben megfelelő hozamot érjenek el; a polimerizációs elegy kívánt hőmérsékletre hűtésével kapcsolatban nagy költségek merülnek fel, stb. Valamennyi szokásos polimerizációs iniciátor, így a szerves peroxidok, azo-bisz-izobutironitril, perszulfátok, vagy redox katalizátorok, amelyekben a perszulfátokat vagy peroxidokat redukáló anyagokkal, pl. kéndioxiddal^ nátriumszulfittal, hidrazinnal stb. együtt alkalmazzák, a vinilklorid alacsony hőmérsékletű polimerizálásánál hatástalan. Ezek a vegyületek ugyanis az alkalmazott alacsony hőmérsékleten stabilak, és nem szolgáltatják a polimerizációt kiváltó megfelelő számú szabad gyököt. Ismeretes, hogy a szerves hidroperoxidokból és kéndioxidból álló redox katalizátor-rendszer alacsony hőmérsékleten is olyannyira képes szabad gyököket leadni, hogy az olefin vegyület»101
