158807. lajstromszámú szabadalom • Berendezés oxigén koncentrációjának elektrokémiai mérésére

SZAB AD AI Ml 158807 MAGYAR NÉPKOZTÁBSASAO LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A, Nemzetközi osztályozás: 4^Bk-G 01 n 27 04—02 fRf Bejelentés napja: 1968. VIII. 29. (Cl—818) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1970. XII. 05. •* "'4/ • j, k-.,,;3f HIVATAL Megjelent: 1971. XII. 31. ' Feltalálók: Illényi Tibor vegyészmérnök, 40", 0 , Dr. Járáy Miklós mikrobiológus, 30" n , Dr. Holló Jenő vegyészmérnök, 15"«, Dr. Tóth Jenő vegyészmérnök, 15° 0 , Budapest Tulajdonos: Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt, Budapest ' , Berendezés oxigén koncentrációjának elektrokémiai mérésére Az oldott oxigén koncentrációjának ismerete a legkülönbözőbb területeken fontos. Az aerob fermentációs folyamatoknál a mikroorganizmu­sok oxigénellátottságát, a gyógyászatban a vér oxigéntartalmát ismerni kell. Szennyvizekben és halastavakban oldott oxigéntartalomból fon­tos következtetések vonhatók le, kazán-tápvizek­ben az oxigéntartalom a korrózió miatt lénye­ges, stb. A fizikailag oldott oxigén mérésével szemben támasztott követelmények a felhasználási terü­letek jellegéből adódóan a következőkben foglal­hatók össze: érzékenység (az oxigén rosszul ol­dódó gáz, vízben 20 C°-on 9,3 mg/l a telítési érték), huzamos idejű tartammérések és ezen idő alatt reprodukálható mérési eredmények, gyors reagálás, regisztrálhatóság, adott esetben sterilezhetőség (a fermentációs ipar követelmé­nye), tehát hőállás. A méréssel szemben támasz­tott ezért követelményeknek megfelelően elekt­rokémiai módszerek alkalmazása terjedt el. 1924-ben Heyrovsky megállapította, hogy az oldott oxigén redukálódik a csepegő higanyka­tódon és koncentrációjával arányos diffúziós áramot ad. (J. Trans. Far. Soc. 1924 19 785). Az áramot szolgáltató folyamat az oxigén reduk­ciója: 2H2 0 + 0 2 + 2e = 40H-10 15 20 25 30 Az oxigén leválási feszültségét biztosító elekt­róda kombinációk alkalmazásával amperomet­r'iás meghatározási módszert dolgoztak ki. (Tödt F., Elektrochemische Sauerstoffmessungen Ber­lin, 1958) Az oxigénkoncentrációval arányos diffúziós áramot folyamatosan regisztráltatták Deprez rendszerű árammérőkkel. Szilárd elekt­ródákat használtak, mégpedig vas, cink, kad­mium, arany, ezüst, stb., fémeket oly módon kombinált másodfajú elektródokkal, (ólom, telí­tett KCl oldatban, ezüst-ezüstklorid telített KCl oldatban, stb.), hogy a létrejövő galvánelem elektromotoros ereje az oxigén leválási feszült­ség-tartományába essék (polarográfiás lépcső, tartománya). Ezzel biztosították, hogy az elekt­ródkombináció csak az oxigénkoncentrációra le­gyen érzékeny és azzal arányos diffúziós áramot szolgáltasson. A diffúziós áram mérését regiszt­ráló ampermérővel oldották meg. (Lásd 1. ábra.) A módszernek az volt a hibája, hogy az elekt­ródfelületek szennyeződése, valamint az elekt­ródok polarizációja miatt néhány óra múlva már a mérés nem volt kellően reprodukálható. (Un. Zehrungseffekt). Más szerzők az elektródok állandó motorikus dörzsölésével próbálták azok elszennyeződését megakadályozni, de csak néhány órával sikerült megnyújtaniuk a reprodukálható mérések idő­tartamát (4). (Sei. Repts. 1st. di San. 2 (1959) 4.) 158807

Next

/
Oldalképek
Tartalom