158710. lajstromszámú szabadalom • Kommutátor forgó villamos gépekhez és eljárás előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY 158710 0 Bejelentés napja: 1968. XI. 16. (KI—595) Nemzetközi osztályozás: H 01 r 39/04; H 01 r 39/14 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1970. X. 24. Megjelent: 1971. XI. 20. Feltalálók: Feltalálok: Kincsesy Tibor oki. villamosmérnök, 40%, Budapest, Szúnyog Tibor szaktechnikus, 40%, Budapest, Vincze Lajos oki. villamosmérnök, 10%), Budapest, Wéber György oki. villamosmérnök, 10%, Dunakeszi Tulajdonos: Ganz Villamossági Művek, Budapest Kommutátor forgó villamos gépekhez és eljárás előállítására A találmány tárgya kommutátor forgó villa­mos gépekhez aggyal, szeletkoszorúval és a szeletkoszorút az agyon rögzítő összefogó szer­kezettel, valamint eljárás ilyen kommutátorok előállítására. 5 Mint ismeretes, a kommutátorok vagy kol­lektorok rendeltetése, hogy a villamos forgó­gépek forgórész tekercselésében folyó váltakozó áramot egyenirányítsák, illetőleg be- és el- 10 vezessék. Az ismert kommutátorok szerkezeti szempontból három megoldás körül csoportosít­hatók. Vannak úgynevezett fecskefarkú kommutáto­rok, amelyeket kis és közepes mechanikai 15 igénybevételek esetén alkalmaznak. A szelet­koszorút alkotó vönösréz szeleteknek sugár­irányban befelé fecskefark alakú részük van, amely szigetelő anyagú sapka, például mika sapka közbeiktatásával acélból készült kúpos 20 szorító gyűrűkkel kapcsolódik. A szorító gyű­rűket csavarokkal tengelyirányban addig feszí­tik, amíg a szeleteik a kerület irányában össze­szorulva tömör gyűrűt nem alkotnak. Kúpos felületek. előállítása azonban igen murikaigé- 25 nyes művelőt. Ehhez járul, hogy a közbeikta­tott mika sapka legkisebb egyenetlensége vagy keménységének helyi változása még szabatos megmunkálás esetén is kiválthatja egyes sze­letek vagy szeleitcsoportok kicsúszását, amit 30 csak hosszadalmas műveletekkel és csak nagy­jából lehet helyrehozni. Előfordul az is, hogy ilyen hibák miatt .teljesen kész kommutátoro­kat szét kell szerelni és újból kell összeállítani. Az ismert megoldás további nehézsége abból származik, hogy a kommutátor szeletek rézből, a szorító gyűrűk viszont acélból vannak, az egy­mással összekötött anyagok hőtágulási együtt­hatói tehát egymástól lényegesen különböznek. A nehézségeket fokozza, hogy a nagyobb hő­tágulási tényezővel bíró réz belül helyezkedik el, hőtágulásakor tehát kénytelen kidomborod­ni, ami az üzemet bizonytalanná vagy lehetet­lenné teszi. Legnagyobb nehézséget azonban az okozza, hogy a kommutátorban föllépő erő­hatások és az általuk keltett igénybevételek csak hozzávetőlegesen számíthatok. Ezért az ilyen megoldású kommutátor csak bizonytala­nul tervezhető, a tervezés álapján gyártott kommutátorok pedig a forgógépek olyan alkat­részei, amelyek éppen a tervezés bizonytalan­sága miatt igen kellemettlen meglepetéseket okozhatnak és a forgógépek üzemét megbízha­tatlanná tehetik. A másik csoportot a zsugorgyűrűs kommutá­torok alkotják, amelyeknél a szeletkoszorút meleg állapotban fölhúzott acélgyűrűk (zsugor­gyűrűk) fogják össze. Nehézségét okoz azonban, hogy az előre kiszámított zsugorodás (az úgy-158710

Next

/
Oldalképek
Tartalom