158670. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmány- és itatóelegy előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI | 158670 LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. IX. 19. (Cl—921) Közzététel napja: 1970. X. 24. Megjelent: 1971. XI. 15. Nemzetközi osztályozás: A 23 k 1/22 ,-^ÍÍHMS«^ V* fé'*/viáf /ff/ü/ÍPfll Feltalálók: Dr. Körmöczi György állatorvos, 37%, Budapest, Dr. Szentmiklósi Péter gyógyszerész, 32%, Budapest, Lugosi György vegyészmérnök, 16%, Felsőgöd, Csermely György vegyészmérnök, 15%, Budapest Tulajdonos: CHINOIN Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt., Budapest Eljárás takarmány és itatóelegy előállítására 1 Ismeretes, hogy a 3,fi-piridazindiol vagy organotrop sói takarmányhoz vagy itatóelegyhez keverve fokozzák az étvágyat és a tápérték kihasználását. 5 Ismeretes továbbá, hogy az állattenyésztési kutatás egyik fontos ága olyan egyszerű nitrogéntartalmú vegyületek állati takarmányozásra való alkalmazása, melyekből az állati szervezet fehérjét képes szintetizálni és isme- 10 rétes, hogy a karbamid bevált erre a célra. Az állati szervezettel maximálisan feletethető karbamid mennyiségét a szemes takarmány 1—2%ban (Horn-Foremann, IOWA Farm. Sei., Ames 1966. 21. kötet, 4 sz. 3—5. o.) vagy legfeljebb 15 3%-!ban állapították meg. {Coloros >N. J. Hoards Dairyman, Fort Atehinson 1965. HO. kötet 15. sz. 863—869 oldal). A karbamid adagolás veszélye ugyanis az. 20 hogy a bendőbe juttatott karbamidból ammónia szabadul fel. Az ammóniától az állat egyrészt felfúvódik, másrészt a keringésbe bejutott nagymennyiségű ammóniát a máj nem képes detoxikálni és az állat elpusztul. A kar- 25 bamid etetés ezért nagyfokú gondosságot, fokozatos hozzászoktatást és számos olyan óvórendszabályt igényel, amit a gyakorlati állattenyésztésben nehéz biztosítani. (AKI kézikönyve, 1968. 22—24 old.). 30 Jelen találmányunk tárgya eljárás álattápanyag előállítására, amelyre jellemző, hogy 3,6--piridazindiolt, annak sóját vagy kettős sóját 1:5—30 arányban karbamiddal keverjük, majd állat-tápanyaghoz, előnyösen takarmányhoz vagy itatóelegyhez adunk. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy a két, önmagában ismert adalékanyag együtt alkalmazása a takarmányozásban a hatásosságot poteneírozza vagyis a két anyag hatása nem csupán addieionálódik, hanem egymás hatását úgy befolyásolják, hogy az alkalmazással többletelőnyök is járnak. így a karbamid hidrolízis csökken, a bendőflóra mennyisége és aktivitása növekszik, csökken a karbamid mérgezés veszélye, míg megmarad a piridazindiol súlynövelő hatása és a karbamid fehérje-felépítő szerepe. Felismerésünket úgy kísérletes, mint gyakorlati kipróbálás során egyaránt igazoltuk. Megemlítjük pl. az alábbiakat: Ismerétes, hogy karbamid etetéskor a fehérjeszintézis lassúbb, mint a karbamidnak az ureáz enzim hatására ammóniává és széndioxiddá történő lebomlása. A karbamid a bendőben az anyagtól függően 1/2—3 óra alatt lebomlik, a gyors ammónia felszabadulás a bendő pH-ját 7,6 körüli értékre módosítja, ami 158670