158516. lajstromszámú szabadalom • Diódás modulátor, előnyösen impulzusmodulátor

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL BÄPÄI SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1968. XI. 19. (TA—994) Közzététel napja: 1970. IX. 03. Megjelent: 1971. IX. 15. 158516 Nemzetközi osztályozás: H 03 k 7/02 .^sasÄiii^ ISWÍf \ Feltalálók: Dr. Berceli Tibor tudományos osztályvezető, 55%, Budapest, Dr. Gonda József tudományos főmunkatárs, 15%, Budapest, Kosáry Lajos tudományos munkatárs, 30%, Dunakeszi Tulajdonos: Távközlési Kutató Intézet, Budapest Diódás modulátor, előnyösen impulzusmoduíátor Nagyfrekvenciás berendezésekben gyakran al­kalmaznak impulzus amplitudó-miaduiMefót. Az impulzus amplitúdó-moduláció alapvetően két­féleképpen hozható létre. Az egyik megoldás szerint a moduláló jel egy oszcillátor ki- és bekapcsolásával létesíti a. modulációt. A másik megoldás szerint egy oszcillátor jelét valamilyen erősítő, vagy csillapító egységen vezetjük át és a .moduláló jel az egység erősítését vagy csil­lapítását változtatva hozza létre a modulációit. Az utóbbi megoldás számára a legegyszerűbb és műszakilag is az egyik legelőnyösebb áram­kör a diódás modulátor, mélynek csillapítása a moduláló jel szintjétől függően változik. Im­pulzus üzemben nyitó üzemállapot esetén az ilyen modulátorok csillapításának viszonylag kicsinek (néhány dB), míg záró üzemállapot esetén viszonylag nagynak (néhányszor 10 dB) kell lennie. Ekkor a modulációs mélység nagy lesz, mely a decibelben kifejezett záró és nyitó csillapítás különbsége. Impulzus modulátorok­nál további fontos követelmény, hogy a kap­csolási idő lehetőleg rövid legyen. A diódás modulátorok több előnnyel rendel­keznek: kapcsolási idejük rövid, felépítésük egyszerű, helyfoglalásuk kicsi és megbízhatósá­guk igen jó. Az ismert megoldások szerint a diódát csőtápvonalban elektromos szempontból párhuzamosan helyezik el, a dióda egyik végét a csőtápvohalhoz, a dióda másik végét pedig 10 15 20 25 36 kapacitáson keresztül koaxiális tápvonalhoz csatlakoztatják. Az ilyen modulátorban csak Olyan dióda ad kedvező nyitó és záró csilla­pítást adott frekvencián, mely az ehhez szük­séges paraméterekkel rendellkezilk. Ezért a dió­dákat szigorú tűréseknek megfelelően kell gyártani és minden frekvenciasávra külön dió­datípust kell kifejleszteni. Modulációs célra rendszerint p-n átmenetű réteg- vagy tűs diódát és p-i-n átmenetű ré­teg-diódát használnak. A p^n átmenetű réteg­dióda esetén a modulációs mélység közepes nagyságú (15—35 dB) és a kapcsolási idő is közepes hosszúságú (10—100 nsec). A p-i-n át­menetű rétegdiódával a modulációs mélység elég nagy (i2i5—30 dB), azonban a kapcsolási idő túl bosszú (0,1—4 jusec)._A p-n átmenetű tűs-dióda alkalmazásakor pedig a modulációs mélység kicsi (10—15 dB), viszont a kapcsolási idő elég rövid (1—10 nsec). A közölt adatok az ismert modulátor-elinendezéaben egy dióda alkalmazására vonatkoznak, mégpedig akkor, ha a frekvenciasávnak, a tápvonal 'méreteinek, va­lamint a csillapítás-követelményeknek megfe­lelő paraméterekkel rendelkezik. Az ismert megoldásoknak teháit két nagy hátránya van: egyrészt speciális diódát igé­nyelnek, ^másrészt nagy modulációs mélység és 158516

Next

/
Oldalképek
Tartalom