157969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aciomino-alkil-benzolszulfonil-karbamidok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés ' napja: 1968. III. 01. (FA—765) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1967. III. 01. (F 51 671 IV b/12 o), 1967. III. 04. (F 51 720 IV b/12 o) Közzététel napja: 1970. VI. 06. Megjelent: 1971. V. 31. 157969 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 127/16; C 07 c 143/78 • i.H\ "*'< feí73í V \ fi'}: !-í*?.\ Feltalálók: Weber Helmut vegyész, Frankfurt/Main, Aumüller Walter vegyész, Kelkheim/Taunus, Weyer Rudi vegyész, Frankfurt/Main, Muth Kari vegyész, Kelkheim/Taunus, Heerdt Ruth vegyész, Mannheim, Tulajdonos: Farbwerke Hoechst Aktiengesellschaft, vormals Meister Lucius & Brüning cég, Frankfurt/Main, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás acUamino-aUdl-benzolszulfonií-karbamidok előállítására 1 A találmány tárgya eljárás acilaminoalkil­benzolszulfonil-karbamidok előállítására. Az eljárást az jellemzi, hogy banzolszulíinsa­vakat vagy alkálisóikat kondenzáilószerek, mint polifoszforsavak, vízmentes foszforsav vagy kén­sav vagy tionilklarid jelenlétében hidroxikarba­midokkal reagáltatjuk, vagy acilaminoalkil-ben­zolszulfinsav-halogenideket reagáltatunk hidro­xikarbamidokkal. A reakciókat célszerűen közömbös oldószerben vagy szuszpendálószerben, emelt hőmérsékleten hajtjuk végre. Hígítószerként pl. a következő anyagok alkal­mazhatók: alifás vagy aromás szénhidrogének, petroléter, ciklohexán, dekahidronaftalin, ben­zol, toluol, xilol, klórozott szénhidrogének, mint triklóretilén, tetraklóretán, klórbenzol vagy di­klórbenzol, vagy szerves éterek mint dioxán, to­vábbá karbonsavak, mint jégecet vagy hangya­sav. Különösen előnyösek azok az oldószerek, amelyek mind karbamidokkat, mind a felhasz­nált kondenzálószereket jól oldják. A szulfinsavak helyett azok sói, különösen al­kálisói is felhasználhatók. Ha kondenzálószerként polifoszforsavat alkal­mazunk, a reakciót célszerűen a sav kis fölös­legének jelenlétében szobahőmérsékleten, vagy kissé emelt hőmérsékleten hajtjuk végre, miköz­ben a reakcióelegyet szirup képződéséig kever­jük, majd a sziruppt célszerűen néhány órán át, pl. egy éjszakán át állni hagyjuk. Többnyire a reakció teljes folyamán erős ke­verést kell alkalmaznunk. 5 A feldolgozás során, ha kondenzálószerként polifoszforsavat használtunk, a reakcióelegyet pl. vízzel elegyítjük. Ha hígítószerként vízzel elegyedő anyagokat alkalmaztunk, a képződött csapadékot kiszűrjük, igen híg ammóniában old-10 juk és át savanyítás után nyers állapotban a kí­vánt terméket kapjuk. Ettől eltérő esetben a reakcióelegyet a reakció lezajlása után igen híg vizes ammóniával kezel-15 hetjük, amikor a képződött benzolszulfonilkar­hamidok a vizes oldatba mennek át, és a szerves oldószer eltávolítása után átsavanyítással ki­csaphatók. A kiindulási anyagként felhasználható benzol-20 szulfinsavakat önmagában ismert módon a meg­felelő benzolszulfokloridok redukációjávai állít­hatjuk elő. Redukálőszerként pl. nátriumszulfi­tot alkalmazhatunk. Ezek az anyagok vízben ne­hezen oldódnak, azonban viszonylag könnyen 25 alakíthatók — pl. tionilkloridos kezeléssel — a megfelelő szulfinsavkiloridokká. Az eljárás különösen (I) általános képletű acil­aminoalkil-benzolszulfonil-karbamidok előállítá-30 sara alkalmas. E vegyületeket a megfelelő (II) 157969

Next

/
Oldalképek
Tartalom