157869. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(halogénfenilamino)-imidazolin-2-származékok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. II. 07. (AE—288) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Német Demokratikus Köztársaság-beli | elsőbbsége: 1968. III. 11. (WP 12 p/130 778) Közzététel napja: 1970. IV. 08. Megjelent: 1971. III. 01. 157869 Nemzetközi osztályozás: C 07 d2 (.. %<s 3ä£csuaysr/^ * Jvidíúni Feltalálók: Dr. Lehmann Dieter vegyész, Dr. Pöpel Werner vegyész, Dr. Faust Gottfried vegyész, Dr. Fiedler Werner vegyész, Radebeul, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Arzneimittelwerk Dresden cég, Drezda, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás 2-(halogénfeniIamino)-imidazolin-2-származéko| k előállítására A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű 2-(halogénfenilammo)-imidazolin-2-szár­mazékok és azok sói előállítására. Az (I) általá­nos képletben szereplő szubsztituensék jelentése a következő: legalább egyik R1; R 2 és R 3 szubsz- 5 tituens halogénatom, míg a többi gyökök hid­rogénatomot és/vagy halogénatomot jelentenek. Halogénatomon klór-, brórn- vagy jódatomot értünk, emellett az Rx —R 3 szubsztituensék a fenilgyűrű 2—6 helyzetében tetszés szerint áll- io hatnak. A találmány szerinti vegyületek sóik formá­jában a gyógyászatban vérnyomáscsökkentő­szerként hasznosíthatók különböző eredetű ma­gas vérnyomás gyógykezelésére. ' 15 A találmány szerinti vegyületek továbbá más 2-arilamino4midazolinszármazékok előállítása számos korábbi szabadalom tárgyát képezi. Az ismert eljárások szerint N-aril-tiokarbamidot, illetve a megfelelő izotioroniumsót oldószerek 2 o jelenlétében vagy távollétében etiléndiaminnai reagáltatják, vagy N-aril-N'-béta-aminoetil-'karb­amidokat, illetve a megfelelő tiokarbamidokat etiléndiáminnal pirolizálják. Az említett módszereken kívül, amelyek 2- 25 -arilamino-imidazolinek előállítására alkalmasak [J. Org. Chemistry 24, 819—820 és 884—886, (1959), 2 899 426 számú USA szabadalmi leírás és 842 065 számú NSzK szabadalmi leírás] egyéb előállítási módszerek is ismeretessé váltak, ame- se lyek azonban az ariigyök bizonyos helyettesí­tőinek jelenlétében nem kivitelezhetők. Így pl. H. Najer és munkatársainak (Bull. Soc. Chim. France, 1961., 2114) sikerült 2-fendlamino-imid­azolin-2-t 1,3-imidazolidinon-(2)^ből foszforpen­takloriddal és anilinnel előállítani, ugyanez a reakció azonban nem megy végbe, ha 2-(2',6'­-dimetilfemlamino)-imidazolin-2 előállítására 2,6--dimetilanilin kiindulóanyagot tartalmaznak. Hasonlóképpen a 2-arilamino-imidazolm-2-szár­mazéfeok szintézise 2-alkilmerkapto-imidazolin-2 és anilin, illetve helyettesített andlinek felhasz­nálásával rendkívül gyenge kitermeléssel megy végbe, vagy helyettesített aminokkal egyáltalá­ban nem kivitelezhető, jóllehet, más aminos re­akciókomponensek esetében Aspinel és Bianco szerint (J. Amer. Chem. Soc. 73, 602, 1951) ez a reakció sikeresen kivitelezhető. Végül meg­említjük, hogy a 2-arilamino-imidazolin-2-szár­mazékok előállítása l-aril-3-nitroguamdinből eti­léndiamin felhasználásával is történhet (J. Chem. Soc. 1965., 474). Az összes felsorolt eljárás 2-arilamino-imida­zolin-2-származékok előállítására a rendkívül alacsony hozam, a kiindulóanyagok bonyolult előállítási módja, a végtermékek izolálási és tisztítási nehézsége, a részben szükséges magas reakcióhőmérséklet és a képződött merkaptá­nok szennyező hatása folytán sok hátránnyal jár. 157869

Next

/
Oldalképek
Tartalom