157759. lajstromszámú szabadalom • Siló vákuummal tömörített takarmány tárolására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY 157759 £m% Nemzetközi osztályozás: A 01 f 25/00 fgyl Bejelentés napja: 1968. X. 16. (PE—671) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI tílVATAL Közzététel napja: 1970. II. 06. Megjelent: 1971. V. 31. Feltalálók: Nagy Lóránd mezőgazd. mérnök, Keszthely, Németlí Lajos technikus, Budapest, Képes András mezőgazd. mérnök, Keszthely, Kiss Ferenc mérnök, Budapest Tulajdonos: Pestvidéki Gépgyár, Szigethalom Siló vákuummal tömörített takarmány tárolására A találmány siló vákuummal tömörített ta­karmány tárolására, amelynek merev külső tar­tóváza és arra erősített engedékeny falú védő­borítása van. A mezőgazdasági tömegtakarmányok tárolása, 5 tápértékének ia téli időszakra történő megőrzése fontos feladat. Ezt a feladatot a takarmányok tartósítása útján lehet megoldani. A tömegtakar­mányok tartósítására két fő módszer terjedt el, úgy mint a szárítás és a silózás. io A megtermelt szénaféleségeket renden vagy korszerűhb módszerekkel szárítják, majd kaz­lakba rakva felhasználásig tárolják. A szárított takarmány etetésig jelentős veszteségeket szen­ved. A veszteségek nagyságára jellemző, hogy 15 például tápérték szempontjából a 40—50%-os veszteség általános és elfogadott. Ebből követke­zik, hogy etetésig tulajdonképpen csak minden második hold termésének megfelelő táperő jut el az állatokhoz. 20 A másik megoldás a nedves.vagy félszáraz ta­karmány silózása. A silózott takarmány már ke­vésbé van kitéve az időjárás viszontagságainak, mert a takarmány aránylag rövid idő alatt — nem kell teljesen kiszárítani — a tárolóhelyre 25 kerül. Igen fontos azonban, hogy a silózott ta­karmányt gondosan tömöríteni kell, azért, hogy a levegő oxigénjével való érintkezés lehetőségét elkerüljük, ezáltal megakadályozzuk a siló lassú égését,, rothadását. 30 A siló tömörítésének legáltalánosabb ismert gyakorlata az, hogy a szalmakazlak vagy beton­falak közé behordott takarmányt lánctalpas traktorokkal tapossák. Az ily módon tömöríteti; silótafcarmálny veszteségei is jelentősek, mert a silónak a földdel és a levegővel érintkező külső részei penészednek, rothadnak és így nem etet­hetők. További veszteséget jelent az is, hogy a taposott takarmányból eltávozó jelentős meny­nyiségű sejtnedv szabadon elfolyik, vele együtt sok szénhidrát, oldott só, stb. veszendőbe megy. Könnyen kiszámítható, hogy például a 70% ned­vességet tartalmazó silókukorica, mely etetéskor már csak 40% sejtnedvet tartalmaz 1000 q-ként 300 q, azaz 30 000 liter sejtnedvet bocsát ki, ami kb. 30%-os veszteségnek felel meg, hiszen táp­értékben a sejtnedv igen gazdag. Más ismert megoldás a vákuummal történő tömörítés, amelynél a földre leterített fóliára si­lózzák a takarmányt, majd a fóliát összehajto­gatják és a fóliában levő takarmányt vákuum­mal tömörítik. Ennek a módszernek a hiányos­sága, hogy a silózás alatt a takarmány az időjá­rás viszontagságainak ki van téve, a vákuum alá helyezés során pedig a takarmányból távozó sejt­nedv veszendőbe megy. Ismeretesek azonkívül merevfalú silótornyok, mint például Horvestore-rendszerű silók, ame­lyeket acélból, vagy betonból készítenek, ezek 157759

Next

/
Oldalképek
Tartalom