157703. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tárgyak elektrolitikus bevonására indiummal
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 157 /i^8^^^\ Szabadalmi os B 01 k Bejelentés napja: 1968. IV. 22. (VA—1257) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1969. XII. 22. Megjelent: 1971. I. 30. V Feltaláló: Waterman William John vegyész, Dalegarth, Nagy-Britannia Tulajdonos: Vandervell Products Limited cég, London, Nagy-Britannia Eljárás tárgyak elektrolitikus bevonására indiummal A találmány, tárgyaik indiummal való elektrolitikus bevonására vonatkozik; a találmány szerinti eljárás különösen — bár nem kizárólag — csapágy-alkotórészként felhasználásra kerülő anyagok bevonására alkalmazható. 5 Az 1 128 580 sz. francia szabadalmi leírás oly eljárást ismertet anyagok indiummal való elektrolitikus bevonására, amelyben az alkalmazásra kerülő elektrolit valamely indiumvegyületet és 10 egy szabályozószert tartalmaz, ez utóbbi pl. EDTA (etiléndiamin-tetraecetsav) vagy NITA (nitrilo-triecetsav) lehet. Az ilyen elektrolitok alkalmazása során kitűnt, hogy az eljárás stabilitása csak akkor biztosít- 15 ható, ha a NITA és az indiumvegyület közötti mólarány értéke legalább 2:1, ilyen mólarányok esetén azonban az elérhető katód-hatásfok alacsony, ha csak nem dolgozunk magas hőmérsékleten. 20 Az elektrolitos bevonás során alkalmazott hőmérséklet azonban valamivel'csökkenthető, ha a NITA és az indium közötti mólarányt 2 : 1 értéknél alacsonyabbra szabjuk meg és az elektrolitot 25 borkősav hozzáadásával stabilizáljuk, a pH-érték megfelelő szabályozása mellett, amint ezt a fentidézett francia szabadalmi leírás B. példája ismerteti. E példa szerint az eletrolit 50 g/liter indiumtrikloridot, 140 g/liter nitrilo-triecetsavat 3 Q és 60 g/liter borkősavat tartalmaz, a pH-érték pedig 7,0. Ilyen körülmények között dolgozva a hőmérséklet mintegy 70 C°-ig csökkenthető. Az ilyen elektrolitok azonban nemcsak azért hátrányosak, mert viszonylag magas hőmérsékleten való dolgozást tesznek szükségessé, ami a párolgás miatt fellépő veszteségekkel, külső hőforrás alkalmazásának és a hőmérséklet szabályozásának szükségességével jár, hanem emellett bizonyos körülmények között a kapott bevonat minősége sem kielégítő. Ha a bevonandó tárgy felületén bemélyedő részek is vannak, mint pl. olajozóhoronnyal kiképezett csapágy-alkotórészek esetében, akkor ezeken a bemélyedő részeken a bevonat sötét felületet mutat, ami az elégtelen minőségű bevonás jele. Ez a hiba jellemző módon lép fel sokféle fürdő alkalmazása esetén olyankor, ha az áramsűrűség megengedett határértékét túllépjük. A fentidézett szabadalmi leírás B. példája esetében, ahol az áramsűrűség viszonylag magas, a bemélyedő felületrészek, pl. olajozó-hornyok szélein hidrogénfejlődés lép fel, a pH-érték a közvetlen környezetben emelkedik és az oldat instabillá válik. Ezért nem szokás oly oldatokat alkalmazni, amelyekben a NITA és az indium közötti mólarány értéke kisebb, mint 2:1, még a stabilitásnak borkősav segítségével beállított 7,0 pH-érték betartása útján történő biztosítása esetén sem. 157703
