157685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórozott poliolefin-elasztomerek előállítására

SZABADALMI 157685 MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY %í Bejelentés napja: 1968. VII. 15. (MU—407) Nemzetközi osztályozás: C 08 fi 3/30 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1970. II. 06. HIVATAL Megjelent: 1971. I. 30. Feltalálók: , Tulajdonos: Balajthy Zoltán oki. vegyész, 14%, Cselik György oki. vegyészmérnök, Műanyagipari Kutató Intézet, 14%, Dr. Csillag László aki. vegyészmérnök, 14%, Dimitrov Miklós oki. Budapest vegyészmérnök, 14%, Kohlhéb Róbert oki. gépészmérnök, 14%, Máté István gépésztechnikus, 8%, Pazonyi Tamás oki. vegyészmérnök, 14%, Sztatelov Péter vegyésztechnikus, 8%, Budapest Eljárás klórozott poliolef in-elasztomerek előállítására A találmány tárgya eljárás klórozott poliolefin-elasztomerek előállítására. Ismeretes, hogy a PVC mechanikai tulajdonságai, így alacsony hőfokon mutatott ütőhajlító-szilárdsága jelentősen javíthatók oly módon, 5 hogy a PVC-t bizonyos, e célra alkalmas elasztomerekkel keverik. Az elasztomerek ilyen célra való alkalmasságát PVC-vel való társíthatóságuk és gazdasági tényezők befolyásolják. Ismeretes továbbá, hogy „ütésálló" PVC elő- 1° állítására beváltak az 5000-nél nagyobb molekulasúlyú poliolefinek olyan klórozott származékai (klórozott poliolefin-elasztomerek), amelyek 20—45% kötött klórt tartalmaznak és vagy "teljesen amorf szerkezetűek, vagy minimális mo- 15 lekuláris rendezettséggel rendelkeznek. Az is ismeretes, hogy ilyen elasztomerek úgy állíthatók elő, hogy polietilént atmoszferikus, vagy atmoszferikusnál nagyobb nyomáson meg- 20 felelő, a klórozás szempontjából inert oldószerben (pl. széntetrakloridban) oldanak, majd az oldott polietilént klórozzák. Az elágazó szénláncú poliolefinek alacsonyabb hőfokon vihetők oldatba, mint az egyenes szénláncúak; a polietilén ol- 25 dékonysága a molekulasúly növekedésével csökken. Minél inkább elágazásmentes és minél nagyobb molekulasúlyú a polietilén, annál magasabb hőmérsékleten és nyomáson megy végbe az oldódás és kezdődhet meg a klórozás: A klórtar- 30 talom növekedésével az" oldékonyság nő, és így bizonyos klórtartalom (általában 10—15% kötött klór) elérése után mód van a hőfok és a nyomás csökkentésére. Ügyszintén ismeretes, hogy az oldással járó hőkezelés a polimerek oxidatív bomlásához vezet. A magasabb hőfokon Végzett klórozás azzal a veszéllyel jár, hogy a felszabaduló és a rendszerből a gázáram által ki nem hordott sósav a már részben klórozott polimer dehidroklórozását és térhálósodását idézi elő. Hasonló bomlást okoznak a berendezés korróziója folytán ä reakcióelegybe kerülő nehézfém- (pl. vas) ionok is. Ez a jelenség a klórozott poliolefin elszíneződését (barnulás) és gélesedését vonja maga után, és már sósav nyomok katalitikus hatására bekövetkezik. Az ilyen degradálódott rendszerek nem fejtik ki a kívánt előnyös hatást PVC-keverékekben, szélsőséges esetben oldatban vagy szilárd állapotban való tárolás alatt is instabilis-' nak mutatkoznak, és a melegen végzett bekeverés folyamán a PVC hőstabilitását is nagyméretekben lerontják. A poliolefinek hőstabilizálására számos anyagot (pl. szubsztituált fenolokat, szubsztituált aminokat) használnak. Ezen túlmenően az oxigén okozta bomlás megakadályozása céljából a poliolefin oldását inert gázatmoszférában (pl. nitrogén alatt) végzik. A dehidroklórozódás gát-157685