157400. lajstromszámú szabadalom • Radiátor

SZABADALMI 157400 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOIHALAn TALAIMANT áÉlt Nemzetközi osztályozás: F 24 d ipt Bejelentés napja: 1968. III. 19. (HA—838) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1969. II. 22, f ; / • : :• - i \ HIVATAL Megjelent: 1970. XII. 31. -Feltalálók: Havasi Ferenc oki. gépészmérnök, Jászberény, Pápai Gyula oki. gépészmérnök, Jászberény, Turóczi Ferenc oki. gépészmérnök, Jászberény, Pohl Oszkár oki. gépészmérnök, Budapest Tulajdonos: Hűtőgépgyár, Jászberény Radiátor A találmány radiátor, amely a hőhordozó kö­zeget befogadó csőkötegtől és a csőköteghez ru­galmasan csatlakozó hőleadó felületből áll. A hőleadás és hőelvonás tehát fűtés, hűtés területén egyre elterjedtebben alkalmazzák az 5 ún. bordás hőcserélőket, ill. radiátorokat. Az ismert bordás radiátorok két fő csoportba so­rolhatók. Az egyik fő csoportba tartazó radiá­toroknál a hőhordozó közeget befogadó cső és a borda, amely a hőleadó felület növelésére 10 szolgál azonos anyagból készül. A másik típus­nál a drót, szalag vagy lemez alakjában kikép­zett bordákat utólag helyeznek a csőre vagy esetleg a táskára és ahhoz forrasztással, he­gesztéssel vagy sajtolással rögzítik. 15 Az első csoportba tartozó radiátoroknak igen jelentős hátránya, hogy tekintettel arra, hogy a borda és maga a hőhordozó közeget szállító cső vagy táska azonos anyagból készül és az 20 szokás szerint alumínium, ez a típus csak bizo­nyos nyomáshatárokig használható, így tehát az egyre inkább előtérbe kerülő magas házak­nál beépítésre nem kerülhet. A másik radiátortípusnál a csövekre drót, 25 szalag vagy lemez bordákat visznek fel és azo­kat mint már korábban is említettük, forrasz­tással, hegesztéssel, vagy sajtolással rögzítik. Mint ismeretes az ilyen bordázott hőleadó felü­leteknél a gazdaságosság azt kívánja, hogy a 30 bordák anyagát minél vékonyabbra kell meg­választani és a hőátadás fokozására bordameg­szakításokat, apróbordákat kell alkalmazni. Ennek a megoldásnak azonban igen jelentős hátránya, hogy az így kialakított bordák ké­nyesek, igen hamar megsérülnek, tönkremen­nek és tekintettel arra, hogy a hőhordozó kö­zeget szállító csővezetékhez állandó kötéssel vannak rögzítve, kicserélni őket csak úgy lehet, ha magát a radiátort cseréljük ki. Másik jelen­tős hátránya az így kialakított radiátornak a felerősítésnél van, különösen könnyűfémek ese­tén, a hegesztés és forrasztás nehézségei követ­keztében. A sajtolásos rögzítés ugyan kielégítő kapcsolatot biztosít, de itt a hővezető kapcsolat nem kielégítő. Problematikus továbbá — tekin­tettel arra, hogy a borda és a cső anyaga nem azonos és így hőtáguVási együtthatóiuk is más — hogy a hőleadó felület elhúzódhat. A találmány célja a fent ismertetett radiátor típusok hátrányainak kiküszöbölése és egy olyan bordázott radiátor típus kialakítása, amely nagy nyomás esetén is alkalmazható és amelvnek bordázott hőleadó felülete magának a radiátornak a beén^'tése után szerelhető fel és meghibásodás esetén csupán a sérült hőleadó felületrészt kell kicserélni. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti célnak ele­get tehetünk, ha a radiátor hőhordozó közeget 157400

Next

/
Oldalképek
Tartalom