157257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keramikus kötésű termékek gyorsított előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÄLMÄNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. XI. 30. (GE—681) Közzététel napja: 1969. VIII. 22. Megjelent: 1970. IX. 30. 157257 Nemzetközi osztályozás: B 22 d; C 04 b V % * Feltalálók: Szende György oki. gépészmérnök, 40%, Toikár István oki. kohőmérnök, 35%, Csurgai István oki. vegyészmérnök, 25%, Budapest Tulajdonos: Gépipari Technológiai Intézet, Budapest Eljárás keramikus kötésű termékek gyorsított előállítására A találmány eljárás keramikus kötésű termékeknek módosított anyagösszetétellel és technológiával történő termelékenyebb, gyorsabb, jobb minőségű előállítására. ••f Az ipar különböző területein különböző ren- 5 deltetésű keramikus kötésű termékek (tűzálló téglák és más idomok, döngölt bélések, köszörűkorongok, öntőformák stb.) előállításához olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyek szerint a kívánt (tűzálló, csiszoló stb.) szemcsés anyagokat iö agyagásványőrleményekkel keverik, tömörítik, szárítjiák és nagy hőmérsékleten izzítják a szükséges kötés biztosításához. Ismeretes, hogy tűzálló tégla gyártásához 80% kianiíból és 20% agyagból álló keverékhez 6% vizet adnak, e 15 masszát 600—800 kp/cm2 nyomással a kívánt alakra és térfogatra sajtolják, majd a nyert idomot kb. egy hetes száradás után több napig kezelik alagútkemencében, 1500—1600 C° hőfokon, míg végül néhányszáz kp/cm2 nyomó- 20 szilárdságú téglát kapnak. Ezen eljárások jellemző hátrányai: — az agyagos kötéshez szükséges magas víztartalom, amelynek következtében hosszú 25 időt — gyakran egy hetet is — igénylő szárítás válik szükségessé; —• a végleges kötés, illetve szilárdság eléréséhez szükséges, nagy energiaigényű, magas hőmérsékletű és tartós hőkezelés; továbbá 30 — a végterméknek az alapszemcséhez képest jelentősen csökkentett minősége (tűzállóság, ihőtágulás stb.), ami annak következménye, hogy a rendszerbe a szemcsétől eltérő anyagú, gyengébb minőségű összetevőt visznek be kötőanyagként. Hasonló célokra szűkebb körben használnak hidraulikus ((pl. cement) kötésen alapuló eljárásokat is, amelyek ugyan részben kiküszöbölik a tartós szárítással és izzítással járó hátrányokat, de ugyancsak jelentősen rontják a végterméknek az alapszemcséhez viszonyított minőségét. A vizsgált terület még szűkebb tartományában, főként az öntészetben formák előállításához olyan eljárásokat is alkalmaznak, amelyek szerint tűzálló szemcsékből és hidrolizált etilszilikátból folyékony, iszapszerű masszát képeznek, amelyet a mintán tömörítés nélkül vegyi kezeléssel vagy szárítással szilárdítanak meg. Így például az ún. keramikus formázás esetében térfogategységnyi kötőfolyadékhoz 2—3 súlyegységnyi tűzállószemesét és kötésindítót kevernek, az így nyert iszapot formázókeretben a minta köré öntik, az iszap megszilárdulása után a mintát kiemelik, majd a formából az oldószert eltávolítják, s így porózus, 10—20 kp/cm2 nyomószilárdságú formát nyernek. Az ilyen eljárások főbb hátrányai: az alkalmazásukkal előállított termék nagy porozitása, 157257
