157240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polikondenzátumok utólagos kondenzációjára
MAGVAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 157240 JÉH Nemzetközi osztályozás: C 08 gl lOi Bejelentés napja: 1968. II. 27. (FA—762) ^^ Német Szövetségi''Köztársaság-béli elsőbbsége: 1967. II. 28. (F 51 666 IV d/39 c) • * ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1969. IX. 22. Megjelent: 1970. IX. 30. "H ^ ; " : "i !' V P ? * ^ * Feltalálók: Dr. Breiner Robert vegyész, Babingen, Dr. Thaler Hans vegyész, Strausberg, Tulajdonos: Farbwerke Hoechst AG., vormals Meister Lucius & Brüning Eljárás polikondenzátumok utólagos kondenzációjára l Az igen nagy molekulasúlyú polikondenzátumok néhány olyan tulajdonsággal rendelkeznek,' amelynek folytán ipari termékek előállításánál értékes nyersanyagként használhatók fel. Előnyük magas szilárdsági értékükben és meoha- 5 nikai igénybevétellel szemben tanúsított rendkívüli ellenállóképességükben rejlik. Ismeretessé váltak eljárások arra vonatkozóan, hogy közönséges polikondenzátumokból, 10 különösképpen pedig poliészterekből vagy poliamidokból igen nagy viszkozitású és igen nagy molekulasúlyú termékeket lőhessen előállítani. A legkézenfekvőbb módszer abban áll, hogy a polikondenzaciót olvadékállapotiban a szokásos 15 időtartamon túl mindaddig folytatják, míg az elérni kívánt magas molekulasúly biztosítható, emellett pedig a keverék mechanikai átkeverését valamely vízmentes inersgáz árammal végzik, amelyet a reakciómasszába bevezetnek, vagy 20 az olvadékot vákuum alatt tartják, hogy a gáz alakú reakció-termékek eltávolíthatók legyenek. Ilyen eljárások a 3 109 835 számú amerikai és a 950 535 sz. angol szabadalmi leírásokból váltak ismeretessé. A leírt módszereknél azonban gyak- 25 ran kedvezőtlen mellékreakciók jelentkeznek,' amelyek a polikondenzátumok megsárgulását okozzák és ezáltal minőségromláshoz vezetnek. Ismeretessé vált az az eljárás is, amely szerint oldószerek hozzáadásával a pollikondenzáció köz- S Q 2 ben lehasított reakció termékekből már reakció köziben azeotrop keveréket képeznek és azt ledesztillálják, így érik el a magas molekulasúly kialakítását. Ilyen eljárást a Makromolekulare Chemie Bd. 7. 82^103. oldal (1951) és az 1 005 729 sz. német közzétételi irat ismertet. Az utóbbi eljárások eléggé gazdaságtalannak tekinthetők. Emellett olyan termékek képződnek, amelyek a visszamaradt oldószernyomokkal szennyezettek és ezáltal minőségük romlik. A 983 966 sz. francia szabadalmi leírás szerint nagymolekulasúlyú poliamidokat állítanak elő, azáltal, ''hogy s-aminokarlbonsavakat olvadékállapotban, nitrogéngáz átvezetése közben nagyfrekvenciás elektromos mezőkben kondenzálnak. Ez az eljárás azonban ipari szinten nem terjedt el, mivel az olvadékfázisban elektromos nagyfrekvenciájú mező behatása alatt történő kondenzáció technikai megvalósítása rendkívül körülményes, így többek között igen nehezen megoldható tömítési és keverési problémák adódnak és emellett a reaktor szerkezeti anyagaként az olvadékkal szemben teljesen indifferens anyagot kell választani. Az utóbibi években kísérletek történtek arra vonatkozóan, hogy a polikondenzátumok molekulasúlyát szilárd fázisban utókondenzációval a normál értékek fölé emeljék. Ezzel a módszerrel az 1440 260 számú angol és 3 015 651 157240
