157157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés állatok, különösen nyúlak tartására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. VIII. 01. (PA—929) Közzététel napja: 1969. IX. 22. Megjelent: 1970. IX. 15. 157157 Nemzetközi osztályozás: A 01 k 1/02, 5/00 Dr. Bacs István egyetemi adjunktus, 50%, Gödöllő, Garai Lajos mg. mérnök, igazgató, 50%, Szolnok Eljárás és berendezés álatok, különösen nyulak tartására A találmány eljárás, berendezés kisállatok, különösen nyulak zárt térbe történő ketreces tömegtartására. A nyúltenyésztés a közelmúltig kisüzemi mé- 5 retekben a háztáji gazdaságokban folyt. Az a nézet uralkodott, hogy a nyulak tömeges tartása nem oldható meg. Az irodalomból és a gyakorlatból számos kisüzemi elhelyezési forma ismeretes, melyeket az adottságok határoztak io meg. (Kamrák, fészerek, istállók, eresz alatt, szabadban stb.) Ez az elhelyezési forma a nyulak szaporítását csak tavasztól őszig tette lehetővé. Zárt helyiségben tartott állatok részére pedig a kívánt levegőcserét, megfelelő fényt, 15 tisztaságot biztosítani nem lehetett. Ezért a téli fialtatások sikertelenek maradtak. Tehát a téli fialtatások szüneteltetése ennek tulajdonítható. E rossz elhelyezési formák következtében amikor több állatot egy helyben kívánták tartani, 20 a próbálkozások legtöbb esetben sikertelenek maradtak, mert nagyarányú volt az elhullás. Az irodalomból és a gyakorlatból számos ketrectípus a'brák és szénaetető és itató berende- 2

5 zés ismeretes. A hagyományos ketrecekben és berendezési tárgyak mellett a termelékenységgel és annak növekedésével számolni nem lehetett. A ketrecek alapterülete sem volt a célnak megfelelő, 30 mert a legtöbb esetben 60 x 70^es alapterület a férőhelyigényt nem elégítette ki. Más esetben találkozhattunk 80 x 120 cm^es nagyságú ketrectípusokkal, amelyekben viszont az alapterület nem volt kihasználva. Legtöbb esetben az épület belső magasságát sem használtak ki, mert a ketrecek általában 1, 2, esetleg 3 emeletesek voltak. A ketrecek megépítésekor legtöbb esetben a problémát a taposórács, vagy aljzat kialakítása okozta. Telepadló építése esetén az ürülék a ketrecben marad, mely coccidiosisos betegséggel fertőzte a szaporulatot. Ezért a trágya folyamatos lehullásának megoldására a ketrecek nagy részénél az aljzatot lécből vagy drótfonatból készítették. A léc azzal a hátránnyal rendelkezik, hogy a híg ürüléket magába szívja, ezért könnyen korhad, bűzös, a levegőt rontja. Mivel a lécek általában fenyőfából készülnek, a szárazon maradt részeket a nyulak megrágják. A drótfonatból készült taposórács pedig a nyulak talpáról a szőrt lekoptatja, szokásos dobbantásuk után a talpuk kifekélyesedik. Súlyosabb esetben az állatokat kényszervágni kell. Legtöbb kisüzemben, ahol nyúltenyésztéssel foglalkoznak, a szálastakarmányt az állatok alá szórják. Az állatok azt összetapossák, szennyezik, mely a taposóirészt eltömi. Ez az etetési forma napi kétszeri ketrectakarítást igényel. 157157