156894. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagytisztaságú fém-hidroxidok, -oxidhidrátok vagy -oxidok előállítására tiszta fémsók oldatából ioncserés hidrolízissel
MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY ORSZÁGOS TALÄLMÄNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1968. VIII. 16. (MA—1880) Közzététel napja: 1969. VI. 28. Megjelent: 1970. VII. 25. 156894 Nemzetközi osztályozás: C 01 g T "3! N Feltalálók: \ Dr. Fodor Miklós vegyész, 35%, Pokó Zoltán vegyészmérnök, 25%, Dr. Szabó Elek vegyészmérnök, 20%, Dr. Cseh Sándor gépészmérnök, 20%, Budapest Tulajdonos: Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete, Budapest Eljárás nagytisztaságú fém-hidroxidok, -oxidhidrátok vagy -oxidok előállítására tiszta fémsők oldatából ioncserés hidrolízissel A korszerű műszer- és alkatrészgyártás egyre tisztább alapanyagokat igényel. Ezek között egyre fontosabb szerepet játszanak a nagytisztaságú oxidok ás ezek doppolt változatai. Ilyen anyagok pl. a speciális félvezetők, optikai anyagok, mint lágerek és maserek, különböző hullámhosszú fényt áteresztő anyagok, mágneses tulajdonságú ferrit, gránát stb. anyagok, speciális kerámiák, atomreaktor fűtőanyagok stb. Sok esetben a nagytiszitaságú fémek pl. W, U, Mo, Zr stb. előállítása is különleges tisztaságú oxid kiindulási anyagot igényel. A nagytisztaságú oxid egykristályok a műszergyártás fejlesztése szempontjából igen fontos anyagok. Az oxidokat többnyire a fémsó oldatok hidrolízise útján kapott hidroxidokból vagy oxid-hidrátokból állítják elő. A hidroxidok vagy oxid-hidrátok azonban önmagukban is fontos anyagok, így pl. szervetlen ioncserélőként radiokémiai elválasztások céljára is felhasználhatók. Ezeknek az anyagoknak előállítási tulajdonságait és fizikai paramétereit a mikroszennyezők koncentrációja azonban jelentősen befolyásolja. Ezért igen fontos, hogy az oxidok előállítása során a szennyezők koncentrációját minél alacsonyabb értéken tartsuk. Ismeretes, hogy az oxidok előállítására a hidroxidos lecsapás általában férnsók oldatából alkálihidroxidok lecsapásával történik. Az ilyen lecsapásnál a csapadékon abszorbeált vagy okkludált anionokat és a leesapószer kationjait nehéz eltávolítani, és sok esetben kettős sók, bázisok, 10 15 20 25 30 sók, v. polisavak sóinak, pl. uranátok, volframátoik, molibdenátok, tantálatok, niobátok stb. keletkezése miatt tiszta oxidok előálllítása igen körülményes. A találmány szerinti eljárással a fém-hidroxidok, ill. oxid-hidrátok szennyezésmentes állapotban leválaszthatók, és sok esetben a csapadékok, ill. az abból előállított termékek kémiai-, fizikai-és morfológiai tulajdonságai is kedvezőbbek. Az eljárás lényege a következő: a tiizta fémsó oldatába hidroxil formájú anioncserélő gyantát, pl. Dowex-2, Amberliite IRA—400, Varion—AT, stb. helyezünk, amikor is a fémsó anionjai, ill. anionszennyezői az ioncserélő gyantán megkötődnek, és ekvivalens mennyiségű hidroxiliont szorítanak ki a gyantáról, mely a következő reakció alapján biztosítja a lecsapáshoz szükséges hidroxilion koncentrációt: nB + pA + p|. R+ | OH" Bn (OH)p + p 1 + P I R^ ahol B A w — a fém kation — a fémsó anionja — az anioncserélő gyanta aktív csoportja R+OH —• a hidroxil formájú anioncserélő gyanta. A fémsó oldatok hidrolízisét tehát OH-formájú anioncserélő gyanta segítségével valósítjuk meg, 156894
