156520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polarizátoros vizsgáló berendezések alaphelyzet beállításához
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1968. I. 31. Közzététel napja: 1969. IV. 25. Megjelent: 1970. V. 02. (MA—1805) ( 156520 /i/Jajően* Szabadalmi osztály: 42 h 17—22 Nemzetközi osztály: G 01 j Decimái osztályozás: Feltalálóik: Pálmai Imre pkl. villamosmérnök, Garamszegi László ff. szaktechnikus, Tulajdonos: MTA Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Eljárás polarizátoros vizsgáló berendezések alaphelyzet beállításához Keresztezett polarizátorok alaphelyzetén a polarizátornak és analizátornak nem azonos síkban, síkjukra merőleges fénysugár — mint tengely — körül elfoglalt azon szöghelyzeteit értjük, amely szöghelyzetek elfoglalása esetén a polarizátorokon áthaladó fénysugár intenzitása minimális értékű, miközben a természetes fényforrásból a polarizátorba érkező fény erőssége állandó. Amennyiben a fényforrás polarizált fényt állít elő pl. Laser, úgy természetesen csak egy polarizátorról (analizátor) beszélünk, és annak szöghelyzeteit definiáljuk a fentiek szerint. A találmány eljárás, amely polarizátoros vizsgáló berendezéseknél az alaphelyzet beállítást az eddig alkalmazott megoldásoknál azonos pontossággal, de egyszerűbben valósítja meg, a fénynyalábnak a polarizátor előtti változtatásával oly módon, hogy a fénynyalábot a fényforrásból közvetlenül a polarizátorba juttatjuk és az alaphelyzet beállításának időtartamára önmagában ismert elemekből felépített tápegységgel a fényforrás fényintenzitását magában a fényforrásban módosítjuk. A rajz: 1. ábrája polárszűrők általános elrendezését szemlélteti. A 2. és 3. ábra az ismert megoldásokat tartalmazza. A 4. ábra a találmány szerint egy lehetséges vizsgálati berendezés blokkvázlatát tartalmazza. 10 15 20 25 3C Poláros fény előállítása és alapvető tulajdonságai általánosan ismertek. Ha természetes 1 fényforrásból (1. ábra) érkező fénynyalábot, 2 polarizátoron vezetünk keresztül és a továbbhaladó poláros fény útjába újabb polarizátort — a továbbiakban 3 analizátor —helyezünk és azt síkjában elforgatjuk, találunk olyan szöghelyzeteket, melyeknek elfoglalásakor a 4 fényérzékelő detektorba érkezi'i fény intenzitása minimális. Az alaphelyzetbe állított polarizátorok egymáshoz viszonyított szöghelyzete legyen f0 . Ha a két 2 polarizátor és 3 analizátor (2. ábra) közé olyan fényáteresztő 5 kísérleti anyagot helyezünk, amely a polarizációs rezgési síkot módosítja, akkor a 2 polarizátor és a 3 analizátor alaphelyzete egy másik 9\ szöghelyzettel lesz jellemezhető. A szöghelyzetekből adódó különbség — a forgatás mértéke — az 5 kísérleti anyagra jellemző adat. Egy másik elterjedt vizsgálat célja megállapítani szilárd szennyező részecskék jelenlétét a kísérleti anyagban. Ebben az esetben a nyugalomban lévő folyadékra végezzük el az alaphelyzet beállítását, majd mozgásba hozzuk a folyadékot miáltal a szennyező részecskék — alkalmasan megválasztott optikai rendszer esetén — felvillanásokat okoznak. A felvillanásokat áramimpulzusokká alakítja a fényérzékeny detektor. Az áramimpulzusokat váltóáramú erősítővel a kívánt mértékben megnöveljük és hasznosítjuk. A szennyező részecskék által okozott felvillanások 156520
