156393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidrotiofén és alkiltetrahidrotiofének előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. XII. 22. (HO—1081) Közzététel napja: 1969. II. 22. Megjelent: 1970. IV. 15. 156393 töiwlár Szabadalmi osztály: 12 q 14—31 Nemzetközi osztály: C 07 c5 , d 3 Decimái osztályozás: Feltálálák: Dr. Hódoissy Lajos vegyészmérnök, Veszprém, 23%, Dr. Haidegger Ernő vegyészmérnök, Budapest, 23%, Kisgergely Lajos gépészmérnök, Pétfürdő, 15%, Kincses Gyula vegyészmérnök, Veszprém, 15%, Szeiler Béla végy eszmém öfe, Pétfürdő, 14%, Kriza Dániel vegyészmérnök, Budapest, 10%, Tulajdonos: Péti Nitrogénművek, Pétfürdő Eljárás tetrahidrotiofén és aikiltetrahidrotiofének előállítására A találmány tárgya javított eljárás tetrabidrotiofián és alkdltetnahidrotiofének előállítására, a megfelelő cikloéternek kénlhidrogénnel és/vagy széndiszulfiddal vízgőz jelenlétében, alumíniumoxid vagy alumíniumoxidra felvitt fémoxid katalizátor felhasználásával végzett reagáltatása útján. Ismeretes, hogy a tetnahidrotiofén stabilis vegyület; szaga jellegzetes, más -vegyületekével nem téveszthető össze. Ezért a gáziparban az eddig alkalmazott merfcaptánokkal szemben egyre szélesebb köriben használják szagosító anyagként szivárgások észlelésére. A tetrahidrotiofén oxidációjával szulfoxid képződik, amely jól bevált aromás extráhálósze-r. Ipari méretű felhasználása ezen a területein is jelentős. A műanyagipar a poliakirilnitrilek előállítására használja. A klórozott származékokat gombaölő hatásuk miatt növényvédőszerek gyártására használják. A tetrahidrotiofén előállítására különféle eljárások ismertek. A legtöbb esetben tetrahidrofurán a kiindulási anyag, mert ennek reakcióképes oxigénatomja vízgőz jelenlétében reagál kénlhidrogénnel vagy széndiszulfiddal, és kénatomra cserélődik ki. E reakciót különféle vegyületek katalizálják, elsősorban alumíniumoxid és egyéb fémoxidok, így krómoxid, vasoxid és tóriuimoxid. Az eddig isimert eljárások azonban magas hőmérsékleten (kb. 370—450 C°) és/vagy rossz kihozataHal dolgoznak. Így a 2 809 4,44 sz. amerikai szabadalomban isimertetett eljárás szerint csiak rendkívül szűk, 370—380 5 C°-os hőmérséklet-tartományban érnek el kielégítő konverziót és hozamot, de csak nagyon alacsony fajlagos reaktor-terhelés mellett. Pipareli és társainak [Ann. Qhim. 46, 112 (1956)] eredményei szerint 400 C°-on legjobb eredmény-10 ként 85% kihozatal érhető el; csak bonyolultabb, fluid-ágyas kísérletekkel tudtak 90%-os kilhozatalt elérni. Jiurtev [J. Obs. Chiimii 21, 742 (19:51)], valamint Hirao és Hattá [J. Pharm. Soc. Japan 74, 15 446 (il'954)] eredményei azt bizonyítják, hogy aluimíniumoxid-krómoxdd katalizátor felett már 300 C°-on is lehet ugyan tetrahidrotiqfént nyerni, azonban a konverzió csak kb. 60%-os; amikor viszont a hőmérséklet emelésekor a kon-20 verzió 95%^ra emelkedik, a Mhozatal 40—45%ra csokikén. A kiindulási anyagra vonatkoztatott kihozatal tehát mindegyik esetben 50% alatt van. Az alumiíniumoxid-tóriiumoxid katalizátorral végzett kísérletek még ennél is ked-25 vezőtlenebb eredményt szolgáltattak. Az 1 227 9ili3 számú német szabadalmi leírás szerint ciklikus tioéterek előállítása megvalósítható heteropolisavakkál vagy azok sóival aktivált dehidratáló katalizátor alkalmazása révén 30 is. Ez az eljárás a kihozatal javítását és a 156393
