152578. lajstromszámú szabadalom • Vízre nem érzékeny kenőanyag
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1964. XI. 14. (DE—476) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1963. XI. 15. Közzététel napja: 1965. VIII. 22. Megjelent: 1966. V. 01. 152578 Szabadalmi osztály: 23 c Nemzetközi osztály: C 10 m Decimal osztályozás: Feltaláló: Prof. Dr. Schultze Georg Richard vegyész, Hannover Tulajdonos: Deutsche Gold- und Silber-Scheideanstalt Vormals Roessler cég, Frankfurt a. M. Német Szövetségi Köztársaság Vízre nem érzékeny kenőanyag A találmány ásványi vagy szintetikus kenőolaj alapú finoman elosztott sziliciumdioxidot és fémoxidot tartalmazó, vízre nem érzékeny kenőanyagra vonatkozik. Ismeretes, hogy ásványi olajokból a szilícium, 5 titán vagy alumínium finoman elosztott, 0,005— 0,05 mikron primer szemcsenagyságú és 150— 400 m2 /g szemcse-felületű oxidjai felhasználásával sűrű konzisztenciájú termékeket állíthatunk elő, amelyek konzisztenciája messzemenően 10 független a hőmérséklettől. Az ilyen kenőanyagok azonban azt a hátrányt mutatják, hogy pl. a mész- vagy lítiumszappan-zsírokhoz viszonyítva nagyfokban érzékenyek a vízzel szemben; ez a vízzel szembeni érzékenység különösen maV 15 gasabb hőmérsékleteken nyilvánul meg oly módon, hogy fázis-szétválás folytán az oxidok kiválnak az olajból és a kenőanyag elbomlik. E hátrány kiküszöbölése érdekében eddig általában oly módon jártak el, hogy a sűrítő 2® adalékanyagokat hidrofobokká igyekeztek tenni vagy hidrofabizáló, ill. organofil adalékokat adtak az oxidokhoz. E célra pl. izocianátokat vagy stiroloxidokat alkalmaztak. Ennek során azonban gyakran nehézségek léptek fel az ada- g§ lékok bedolgozása során, amit olyan körülmények között kell lefolytatni, amelyek az olaj tulajdonságait, pl. az olajban jelenlevő felületaktív anyagok elbontása vagy a kenőanyag szerkezetének megváltoztatása és ezzel viszkozi- gg tásának csökkentése útján befolyásolhatják. A már említett szerves adalékanyagok mellett erre a célra még epiklórhidrint, zsíramin-szármázékokat és polisziloxánt is alkalmaztak. Minden esetben tehát szerves adalékanyagok kerültek felhasználásra, amelyek a sűrítőként alkalmazott oxidok jellegét messzemenően befolyásolták, aktivitásukat az aktív centrumok megkötése útján csökkentették és így adott körülmények között hátrányos befolyással voltak a kenőanyag kenő-tulajdonságaira is. A jelen találmány egy elvileg egészen más alapon nyugvó felismerésből indul ki, amelynek alapján az oxidokkal sűrített kenőanyagok vízállóságát és magasabb hőmérsékletekkel szembeni ellenállóképességét kizárólag szervetlen adalékokkal érjük el. Azt találtuk ugyanis, hogy az eddigi felfogással és célkitűzésékkel szemben a sűrű konzisztenciájú kenőanyagok vízállósága nein vagy legalábbis nem elsősorban a szervetlen adalékok hidrofob viselkedésétől függ, hanem valószínűleg elsősorban attól, hogy ezekben az oxidokban oly részecskék legyenek jelen, amelyek vízben nem oldódó vagy nehezen oldódó oxidhidrát-esoportpkat tartalmaznak vagy az anyagra ható vízzel ilyen csoportokat képezni tudnak. így tehát a találmány szerinti, vízzel szemben nem érzékeny és magasabb hőmérséklettel szemben ellenállóképes, ásványolaj- vagy szintetikus kenőolajalapú 152578 »
