151836. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reaktanciák, előnyösen kis önindukciók mérésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Feltalálók: Pap Zoltán, mérnök, Víz Attila mérnök, Budapest SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1963. II. 13. Közzététel napja: 1964. VIII. 23. Megjelent: 1965. X. 01. (MU—261) 151836 Szabadalmi osztály: 21 e 29—36 Nemzetközi osztály: G 01 r Deoimál osztályozás: Tulajdonos: Műszeripari Kutató Intézet Budapest Eljárás reaktanciák, előnyösen kis önindukciók mérésére A találmány tárgyát képező mérési eljárás reaktanciák, elsősorban önindukciók mérésére szolgál. Különösképpen ajánlandó igen kicsiny, 0,01 /iH nagyságrendű önindukciók, valamint kondenzátorak maradék önindukciójának, illetőleg az önindukció eloszlásának mérésére. Az eljárás segítségével impedanciamérő hidak mérési tartománya, mérési pontossága és felhasználási területe kiterjeszthető. 0,01 /<H-nél kisebb önimdűkciók mérésére az irodalom lényegében a következő módszereket ajánlja: a) Az ismeretlen önindukciót valamilyen módon rezgőkörbe vonják be, pl ismertnek feltételezett maradék paraméterekkel bíró koaxiális kondenzátor segítségével; b) Az ismeretlen önindukciót összehasonlítják normál önindukcióval. .(Fortesque módszere.) ; Kondenzátorok maradék önindukciójának mérésére az alábbi ismert módszerek találhatók: c) Az ismeretlen önindukció kondenzátor kapcsait ismertnek feltételezett, illetve. elhanyagolhatóan kicsi önindukcióval rövidre zárják és az. önindukciót a rezonancia frekvenciából számolják. d) Változtatható kapacitású kondenzátor maradék önindukciójának mérését Ward a következőképpen végzi: 10 15 20 25 30 Ismert kis maradék önindukcióval bíró koaxiális kondenzátorral helyettesíti nagyfrekvencián a mérendőt és ugyanarra a rezonancia frekvenciára hangolva, a látszólagos nagyfrekvenciás kapacitásnövekményből számolja a maradék önindukciót. e) A D. B. Sinclair által ajánlott eljárásnak az a lényege, hogy egy önindukcióval bíró változtatható kondenzátor látszólagos kapacitása adott nagyfrekvencián eltér a statikus értéktől. Az eltérés a kondenzátor alapkapacitásának négyzetével arányos. Segédkondenzátor alkalmazásával mérési pontokhoz jutunk, amelyekből grafikus szerkesztéssel a maradék önindukció meghatározható. Az e) pontot kivéve, valamennyi ismertetett eljárás közös hátránya, hogy a mérés folyamán a mérési elrendezést meg kell bolygatni, illetve valamilyen külső, a mérés hibáját növelő elemet kell a mérésbe bevonni. Ez a hátrány a 0,001 /xH tartományban jelentékenyen akadályozza az eredményes mérést. Ha a mérendő forgókondenzátor maradék önindukciója a kondenzátor beforgatásával változik változik, az e) pont alatt ismertetett módszer is pontatlanná válik, esetleg teljesen csődöt mond. A maradék önindukció többé-kevésbé minden forgókondenzátornál a beforgatás (áramhúrok) függvénye. Precíziós és nagyfrékven-151.836