151639. lajstromszámú szabadalom • Hangerősítő berendezés clavichordhoz és cembalohoz
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1962. V. 07. Közzététel napja: 1964. V. 21 Megjelent: 1965. IX. 01. (GA—647) 151639 Szabadalmi osztály: 21 a2 18—20 Nemzetközi osztály: H 03 £ Deci mái osztályozás: Gát József, főiskolai tanár, Ambrus László elektrotechnikus, Budapest Hangerősítő berendezés clavichordhoz és cembalóhoz Á clavichord és a cembalo eddig elkerülhetetlennek vélt hátránya, hogy a hangszertől távolodva a húrhang a zörejekhez képest a fül számára gyengül. A hang, mint ismeretes, több összetevőből áll: húrhang, rezonánshang, húr- 5 zörej, a pengető mechanizmus zörej« és a billentyű szerkezet zöreje; és zavarólag hat, hogy ä hangszertől távolabb tartózkodó hallgatók számára az összetevők aránya már nem ideális, mert a húrhang, miht említettük, aránylag 10 gyenge. A szokásos hangerősítési eljárásoknál, amelyeknél a hangszer hangját egy tömegben, teljesen arányosan próbálták felerősíteni, ez a hátrány még fokozódott és az a további hátrány is mutatkozott, hogy a zörej-komponensek tor- 15 zítva hatottak. Tény és való, hogy az összetevők együttesen jellemzők a hangszínre, mégis, figyelembevéve a fül fiziológiai tulajdonságait, az erősítés következtében a hang veszített eredeti szépségéből. 20 Az elmondott nehézségeken kívül nagy gondot okozott még a hangszedéssel kapcsolatosan fellépő úgynevezett akusztikus visszacsatolás. Ennek elkerülése céljából szükséges volt a hangszórókat a visszacsatolás területén kívül el- 25 helyezni, vagy pedig a mikrofonokat, vagy magát a hangszert akusztikusán elszigetelni, hogy ez a káros hatás ne léphessen fel. Zeneileg azonban egyik megoldás sem, adott kielégítő eredményt. Ezért megkísérelték már a mágneses 30 2 mikrofon használatát, ami alkalmas ügyari ä2 akusztikus visszacsatolás elkerülésére, de ai ilyen mikrofonnal eddig még nem sikerült megfelelő zenei hatást elérni. A találmánynál abból a felismerésből iridül^ . tunk ki, hogy a hangszer egész hangmennyiségét fél kéli használni, ill. a hallgatók számára hallhatóvá kell tenni, és ezen kívül még a húrhangokat külön is fel kell erősíteni. Az ismert megoldásoknál ugyanis éppen arra törekedtek, hogy a hallgatóság főleg csak az elektromosan erősített hangot hallja, de ez az említett hibák folytán csak torzulva és tökéletlenül volt sugározható. A találmány szerinti berendezésnél tehát a hangszer hangmennyiségét a maga természetes alakjában, teljes egészében felhasználjuk, de emellett eljut a hallgatósághoz a zörejmentesen felerősített húrhang is. Így lehetőség nyílik háromszoros, sőt négyszeres hangerő elérésére, teljesen természetim hangszínezettel. Ennek lehetővé tétele végzett szükség van arra is, hogy a hangerősítés ne legyen lineáris, vagyis az alaphangot és a zörejeket nem szabad ugyanolyan mértékben erősíteni, mint a hiarmonikusokat. iEnnek elérése végett a találmány értelmében a jellemző felhangcsoportokat húrcsoportonként kiemeljük, ami lehetővé teszi a clavichordra és cembtalóra jellemző dús harmonikus tartalom kihasználását. 151639
