151227. lajstromszámú szabadalom • Túlfeszültséglevezető
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja; 1961. XII. 15. Közzététel napja: 1963. IX. 23. Megjelent: 1965. V. 01. (TA—689) 151227 Szabadalmi osztály: 21 c 68—72 Nemzetközi osztálv: H 02 d Decimal osztályozás: Feltaláló: Scholz Herbert mérnök, Berlin-Obersdhöneweide, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Transformatorenwerk Karl Liebknecht, Berlin-Obers'chöineweide, Német Demokratikus Köztársaság Túlfeszültséglevezető A találmány túlíeszültséglevezető, mely szikraközelrendezést és a levezetőn áthaladó áramkör önműködő megszakítására való berendezést tartalmaz. Ismeretes, hogy a túlfeszültséglevezetőket 5 úgy alakítják ki és a hálózatban úgy rendezik el, hogy a levezetőn áthaladó áramkör1 az átvezető meghibásodása esetén megszakad. A megszakítást egy, az első vagy az utolsó ellenállástárcsára ráforrasztott érintkeződrót útján 10 végzi el. Mihelyt az ellenállástárcsa egy megengedhető hőfokon túl felmelegszik, a határhőmérsékletre beállított forrasztófém eléri olvadási pontját és az áramkör megszakad. Ismeretes az is, hogy oly rugót alkalmaznak, amely 15 az érintkeződrótot előfeszültség alatt tartja úgy, hogy a forrasztófém olvadási pontjának elérésekor a megszakítás hirtelen megtörténik. Ez a megszakítási berendezés jelentékeny hátrányokkal kapcsolatos, minthogy a feszültség- 20 tői függő ellenállástárcsák nem homogén szerkezete folytán gyakran előfordul, hogy a tárcsák nem egyenletesen melegszenek fel úgy, hogy a megszakítás megbízhatatlanul következik be. Továbbá igen nehézkes forrasztó- 25 fémet pontosan meghatározott olvadóponttal, melynek viszonylag kicsinek kell lennie, előállítani. Különösen nehéz azonban a forrasztási helyet úgy kialakítani, hogy az az érintkezőmegszakításnál ne okozzon nagy szórásokat. 30 A találmány szerint e hátrányokat oly túlfeszültséglevezetővel küszöböljük ki, melynél negatív hőfokegyütthatójú permanens mágnes a feszültségtől függő ellenállástárcsák egyikével van összekötve, mely üzemi állapotban érintkezőberendezést húz meg, amely az ellenállástárcsák megengedhetetlen nagy felmelegedésekor a mágnesmező gyöngítése folytán elenged és megszakítást idéz elő. Mágnesként kiváltképpen oxidkerámiai mágnest használunk, amely axiálisan van megmágnesezve és az ellenállástárcsával pl. ragasztás útján szilárdan van összekötve. Emellett lehet a mágnes úgy az első, mint az utolsó ellenállástárcsa homlokfelületén megerősítve, valamint lehet egy ellenállástárcsa kerületén is. Lehet a mágnes önhordozőan is elrendezve oly mágneses záródású bádog útján, mely a mágnes és az ellenállástárcsa között fekszik. A rajz alapján a találmány egy kiviteli példáját közelebbről is megmagyarázzuk. Az ábra egy túlfeszültséglevezető alsó részét szemlélteti, amelynél 1-gyel van a ház megjelölve. Az egyszerűség kedvéért a 2 szikraköz csak vázlatosan van jelezve és csak egy feszültségtől függő 3 ellenállás van felrajzolva. Természetesen lehet több szikraközről és ellenállásról is szó. A 4 mágnes itt az ellenállás alsó oldalán van elhelyezve. A kiviteli példában feltételeztük, hogy a mágnes egy oxid-151227
