151005. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás xantinszármazékok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÄLMÄNYI HIVATAL SXABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1962. X. 29. (AE—137) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1961. X. 31. Közzététel napja: 1963. VII. 24. Megjelent: 1964. X. 31. 151005 Szabadalmi osztály: 12 p 6—10 Nemzetközi osztály: C 07 da Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Goldner Herbert vegyész, Radebeul, dr. Dietz Günther vegyész, Dresden és dr. Carstens Ernst vegyész, Radebeul, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Arzneimittelwerk Dresden cég, Radebeul, Német Demokratikus Köztársaság Űj eljárás xantinszármazékok előállítására 1 A találmány eljárás a csatolt rajz 1. ábrája szerinti szerkezetű xantinszármazékok előállí­tására; az ábrán Ki és R2 hidrogén vagy egye­nesláncú, vagy elágazott alkilcsoport, amelynek láncát heteroatomok szakíthatják meg. Rí és R2 más csoportokat, például karbalkoxi, cián és egyéb csoportokat is tartalmazhat. R3 hid­rogénatom, vagy esetleg további csoportokkal — például halogén-, hidroxi- vagy amino­csoportokkal szubsztituált-alkil-, cikloalkil-, aril-, aralkil-, hidroxialkil- vagy dialkil-amino­alkilcsoport, ahol az alkilmaradékok a nitro­génatommal is esetleg további heteroatomot tartalmazó gyűrűvé lehetnek zárva; jelenthet továbbá karbalkoxi-, alkilkarbalkoxi-, karbamil­vagy alkilkarbamilcsoportot is. A találmány szerinti eljárás nem korlátozó­dik az R3 maradék itt felsorolt szubsztituen­seire, hanem általánosan alkalmazható, úgy, hogy az itt felsoroltaktól eltérő más szubszti­tuensekkel végzett hasonló átalakítások is a találmány hatálya alá esnek. Az ilyen szerkezetű xantinszármazékokat ed­dig Traube-féle szintézissel, a 4,5-diamino­uracilen keresztül állították elő, melyet meg­felelő savszármazékokkal acileztek, majd cikli­záltak. Az említett vegyületek egy része a 8-halogénxantinszármazékokon keresztül is meg­kapható; ezeket ugyancsak a Traube-féle szin-10 15 20 25 30 tézissel és azt követő halogénezéssel állítják elő. Ez az eljárás azonban különböző hátrányok­kal jár. Egyrészt, viszonylag nagyszámú lépésre van szükség, ami kedvezőtlenül hat a terme­lési hányadokra is és az adott berendezés ka­pacitására. Például a 4-aminouracilből nitrozálással elő­állított 4-amino-5-nitrozo-uracilt redukálni kell. ipari méretekben ammóniumszulfiddal vagy pedig vassal és sósavval redukálnak és/vagy nagy mennyiségű kénhidrogén, vagy hidrogén keletkezésével kell számolni. Ezen túlmenően a 4,5-diaminouracilek igen könnyen oxidálhatók és elszíneződés közben melléktermékeket hajlamosak képezni. Az el­színeződés a végtermékbe is belekerül és ne­hezen távolítható el. A diamineket tehát min­dig gyorsan fel kell dolgozni, sohasem szabad őket hosszabb ideig lúgos közegben hagyni. (E. C. Taylor, Jr. Harvey, M. Loux, Elvira A. Falco és George H. Hitchings, J. Am. Chem. Soc. 77. 2243/1955). Ezután következik az acilezés, részben nehe­zen hozzáférhető savakkal, majd a ciklizálás. Egyes, a 8-helyzetben bonyolultabb csoportok­kal szubsztituált xantinszármazékok előállítá­sánál a szintézis még hosszabb, mert először a 8-helyzetben helyettesítetlen xantinszármazé­kot kell előállítani, amelyet halogéneznek, majd pedig további alkotórésszel reakcióba visznek. 151005

Next

/
Oldalképek
Tartalom