150886. lajstromszámú szabadalom • Frekvenciaosztókapcsolás

Megjelent: 1964. június 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG & ^St SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150 886 SZÁM FE—537 ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: H 03 c Magyar osztály: 21 a4 14-17 Frekvenciaosztó kapcsolás VEB Fernmeldewerk Leipzig, Leipzig(Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Dr. Gensei Joachim oki. mérnök, Leipzig, Hüfner Werner Rudolf mérnök, Leipzig (Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1961. augusztus 11. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1955. május 5. A találmány regeneratív frekvenciaosztó vivő­hullámok előállítására többcsatornás távbeszélő rendszerben, amely viszonylag egyszerű eszközök­kel biztosítja a berezgést. Regeneratív frekvenciaosztónál a leosztandó frekvenciát egy modulátorban egy kisebb közép­frekvenciával modulálják és a középfrekvenciát a leosztott frekvenciából egy torzítóban állítják elő. Az 1. ábrán jobb megértés céljából egy ilyen kapcsolást ábrázoltunk sematikusan. Az 1 gene­rátor, amelynek frekvenciája fi, például 60 kHz, táplálja a 2 modulátort, amelyet n-f, például 56 kHz frekvenciával is táplálnak. Ez a frekven­cia egy visszacsatolóágban keletkezik a kapcsolás f kimenő frekvenciájából, például 4 kHz-es frek­venciából, az 5 torzítóban való többszörözés és a 6 szűrőn való szűrés útján. A 2 modulátor után kapcsolt 3 szűrő csak az alsó f keverőfrek­venciát engedi a 4 kimenetre. Ilyenfajta kapcsolásoknál bekapcsoláskor nehéz­ségek lépnek fel, minthogy a kívánt ciklus ne­hezen indítható. Az f rezgés amplitúdójának ugyanis a torzító bemenetén bizonyos meghatá­rozott minimális értéket meg kell haladnia, hogy megfelelő feszültségű felhullámok keletkezzenek. Az irodalomból ismeretes, hogy különleges indító­lökésekkel, például kondenzátorkisütésekkel lehet a kapcsolást működésbe hozni. Ez az eljárás azon­ban modern vivőhullámos távbeszélő rendszerek számára alkalmatlan. Ismeretes továbbá, hogy éppen az előbb vázolt hátrány kikerülése céljából a regeneratív kap­csolásnál kisülési csövet szoktak alkalmazni, amely a frekvenciaosztó kapcsolás üzembevételekor ön­gerjesztéses generátorként működik a leosztott­vagy középfrekvencia számára és az üzemben egy jelfogó segítségével önműködően szelektív erősí­tésre kapcsol át. Ilyen oszcillátorerősítőnél azon­ban kritikus a beállítás, eltekintve attól, hogy a villamos körökben a mechanikusan mozgatott ré­szek mindig zavarokra adnak alkalmat. Ezeket a hátrányokat a találmány szerinti re­generatív frekvenciaosztó kapcsolásnál azáltal küszöböljük ki, hogy a találmány értelmében egy zaj feszültségforrást kapcsolunk a visszacsatoló körbe, vagy a visszacsatoló körhöz egy zajfeszült­ségforrást csatolunk. Előnyös, ha ezt a zajfeszültségforrást — pél­dául egy parázsfénylámpát vagy egy különleges, célszerűen egyenárammal előterhelt ellenállást — az 5 torzító első csövének rácskörébe kapcsoljuk, minthogy ezzel tudjuk a zajfeszültség legnagyobb erősítését biztosítani. A zajfeszültségforrást azon­ban egy külön erősítő előtt is elhelyezhetjük és ennek az erősítőnek a kimenetéről csatolhatunk be a visszacsatoló körbe. Ugyanakkor a torzító­ban akkora erősítést alkalmazunk, hogy a kapcso­lás berezgése biztosítva van. Ismert amplitúdó korlátozó kapcsolásokkal a továbbiakban arról is gondoskodunk, hogy ez az erősítés a stacionárius rezgési állapot számára a szükséges azon mér­tékre legyen korlátozva, amely a rezgési állapot fenntartására szükséges. A 2—4. ábrán néhány kiviteli példát mutatunk be vázlatosan a zajfeszültségforrás találmány sze­rinti bekapcsolására az 5 torzító első csövének rácskörébe. A 2. ábrán bemutatott példán a torzító első csövének rácskörébe 7 parázsfénylámpa van kap­csolva. A parázsfénylámpa előtét-ellenállását 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom