150860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a szpiramicin új sóinak, valamint e sókat tartalmazó állati takarmány-adalékoknak az előállítására

Megjelent: 1964. június 1. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •r^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.860 SZÁM N emzetközi osztály: C 07 g RO-291 ALAPSZÁM Magyar osztály: 30 h 1-8 Eljárás a s/piramicin új sóinak, valamint e sókat tartalmazó állati takarmány-adalékoknak az előállítására RHONE—POULENC S. A. cég, Paris (Franciaország) Feltaláló: Schuppon Charles Roméo Marcel mérnök, Nanterre (Seine, Franciaország) A bejelentés napja: 1962. március 15. Franciaországi elsőbbsége: 1961. március 16. A találmány az I-, II- vagy III-'szpiramicinnek vagy ezek keverékének a 2,2'-dihidroxi-dinaftil-(1,1') -metán- 3,3'-dikarbonsavval (más nevén: embonsavval) képezett sói. valamint az e sókat az állatok növekedését elősegítő hatóanyagként tartalmazó takarmány-adalékok előállítási eljárása. A találmány szerinti új sók előállítása azoknak a szokásos módszereknek az alkalmazásával történhet, amelyekkel a szerves bázisok sókká alakíthatók át; különösen az embonsav valamely vízben oldható sója és a szpiramicinek valamely vízben ugyancsak • oldható sója közötti cserebomlási reakció alkalmazható e termékek előállítására. Az embonsav vízben oldható sóiként pl. az alkálifém-embonátok alkalmazhatók; szpiramicin-sóként pl. foszfátok vagy szulfátok kerülhetnek felhasználásra. A találmány értelmében előállításra kerülő új embonátok egy molekula embonsavból és egy molekula spiramicinből épülnek fel. Ezek a vegyületek vízben nem oldódnak; e sók a szpiramícin-bázisokhoz hasonlóan fontos anabóliás tulajdonságokkal rendelkeznek. E sók, az állatok táplálékához adva, az állat lényegesen gyorsabb súlynövekedését idézik elő, mint amilyen súlynövekedés a tisztán természetes táplálékon nevelt állatok esetében tapasztalható. Ezek az új sók emellett azt a további előnyt is mutatják, hogy igen stabilak és jól tárolhatók; az állatok táplálására általában használatos bármiféle anyaghoz jól hozzákeverhetők anélkül, hogy — akár huzamosabb tárolás esetén is — elváltozások be- ji következésétől kellene tartani. 'M A fentemlített különböző szpiramicinek ilyen sói egyformán előnyös hatást mutatnak az állatok fejlődésének gyorsítása szempontjából. Ezért a gyakorlatban teljesen kielégítő, ha szpiramicinként az I-, II- és Ill-szpiramicin olyan elegyeit alkalmazzuk kiinduló anyagként a találmány szerinti eljárásban, amilyeneket az 1 159 160 sz. francia szabadalmi leírásban ismertetett fermentációs eljárás termékeként nyerünk. A találmány további tárgyát oly állati takarmányelegyek, ül. koncentrált takarmánykészítmények vagy takarmány-adalékok előállítása képezi, amelyek a jelen találmány szerint előállításra kerülő sók valamelyikét tartalmazzák. Az említett sók ilyen célú felhasználása esetén a kívánt hatás elérésére szükséges adag nagysága természetesen széles határok között változhat az állat fajtájától és magának a takarmánynak a tápértékétől függően. Általában kielégítő eredményekhez jutunk, ha az állatnak adott takarmány tonnánként 5—50 g szpiramicin-embonátot tartalmaz. A találmány szerint előállított szpiramicinembonátok bármely állatnak jó eredménnyel adhatók, különösen jó eredményeket érhetünk azonban el a sertések és házi szárnyasok ily módon való táplálása esetén. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példa szemlélteti; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre nincsen erre a példára korlátozva. Példa: Egy keverővel felszerelt tartályba egyidejűleg beöntünk 4 liter vizes nátriumembonát-oldatot