150820. lajstromszámú szabadalom • 220-235 fokon 3-6 órán át robbanásmentesen tartható bányagyutacs és eljárás a gyutacs gyújtófejének előállítására

Megjelent: 1964. március 33. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •T"* SZABADALMI LEÍRÁS OKSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.820 SZÁM Nemzetközi osztály: C 06 c BA—1647 ALAPSZÁM Magyar osztály: 78 e SZOLGALATI TALÁLMÁNY 220—235°-on 3—6 órán át robbanás mentesen tartható bányagyutacs és eíjárás a gyutacs gyújtófejének előállítására Bányagyutacsgyár, Nagytétény Feltalálók: Abády Róbert oki. vegyészmérnök (50%). Bárány István oki. vegyészmérnök (25%), Sziklay Sándor oki. vegyészmérnök (25%), valamennyien Budapesten A bejelentés napja: 1962. szeptember 29. A találmány célja olyan bányagyutacsok megvalósítása, amelyet 220° feletti hőmérsékletű, de 23S°-ot meg nem haladó hőmérsékletű hőtárolóban legalább háromórás, de szükség esetén akár hatórás, sőt esetleg ezt is meghaladó időtartamon át lehet tárolni anélkül, hogy ennek során a gyutacsok elrobbannának. Célunk továbbá, hogy a hőtárolásnak alávetett, de három óránál nem hosszabb ideig tárolt gyutacsok 220—235°-on villamos úton indíthatók legyenek. Kifogástalan detonációt kívánunk akkor is, ha a villamos indítás a gyutacsok lehűtése után, szobahőmérsékleten megy végbe. Végül azt is el akarjuk érni, hogy a gyutacs feszítőereje a Nobel-féle 8. sz. gyutacs feszítőerejét meghaladja, akár hevített, akár lehütöbt állapotban következik be a robbanás. A fent leírt, magas hőmérsékletet tűrő gyutacsoknál a fő probléma a szekunder-töltet megválasztásában és a szokásosnál nagyobb erejű iniciálás biztosításában rejlik. Viszonylag nem okoz gondot a többi hőálló alkatrész. A számbajöhető nagybrizanciájú robbanóanyagok — amelyek a magasabb hőmérsékletet is tartósan állják — pl. a következők: az oktogén (ciklotetrametilén - tetranitrotetramin), az ammóniumpikrát (2-4-6-trinitrofenol ammóniumsója), valamint a hexil (hexanitrodifenilamin). Ezeken kívül még számos más szekunderanyag is alkalmazható. Az általunk vizsgált szekunder-anyagok a hőtárolást még 230 C° körül is hat óránál tovább bírják. Hidegen (a hőtárolást megelőzően) minimálértékük még valamivel jobb is, mint a trotilé. A hőálló gyutacsban való felhasználásuk szempontjából azonban rendkívül hátrányos tulajdonságuk, hogy a hőtárolási idő és a hőfok függvényében, nagyjából lineárisan, elbomlanak. Ez a bomlás azonban három órán belül viszonylag nem nagy, és nem haladja meg az anyagmennyiség 10 százalékát. Erről kísérletileg, közvetett úton, úgy győződhetünk meg, hogy összehasonlítjuk a hőtárolásnak alávetett és a hőtárolásnak alá nem vetett gyutacsok ólomátütési próbáit. A köztük mutatkozó differencia elhanyagolhatóan csekély. Egészen más a helyzet azonban a kétfajta (hőtárolásnak alávetett és alá nem vetett) gyutacsok iniciálhatósága tekintetében. Ügy látszik, hogy a bomlás a legerőteljesebben a szemcsék felületén, illetőleg a primer- és szekundertöltel határzónájában megy végbe. A bomlási termék (pl. a difenilamin vagy annak hatnál kevesebb nitrocsoportot tartalmazó alakja) feltehetően vékony hártyával vonja be a robbanóanyag-szemcséket és erőteljesen flegmatizálja azokat. A primer- és szekundertölt at határzónájában bekövetkező bomlás pl. a hexilnél már 1 órai hőtárolás után olyan flegmatizáló réteget alakít ki, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a normális (kb. 6—6,5 mm) belső átmérőjű gyutacsokban az iniciálás biztonsággal kiváltható legyen. A gyutacs belső átmérőjének tetemes (2—3-szoros) növelésével és megfelelően több iniciálóanyagnak a szekundertöltet közvetlen közelébe hozásával ki lehetne váltani a biztonságos iniciálást, ez a megoldás azonban komoly gyártási, felhasználási és kezelésbiztonsági problémákat hozna magával és a kész gyutacs költsége is megsokszorozódna. A normális méretű és szerkezetű gyutacsokkal végzett kísérletek azt tanúsítják, hogy a detonáció 40—60 ctg ólomaziddal a hőkezelt hexiles gyutacsoknak csak mintegy 70—80%-ánál váltható ki.