150757. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés mágneses erősítővel és fojtótekerccsel felépített száraz egyenirányítós villamos ívhegesztőgépek tranziens áramcsúcsainak csökkentésére
Megjelent: 1964. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •@"^r SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.757 SZÁM Nemzetközi osztály: H 05 b AO—230 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 h 29-32 85%-BAN SZOLGALATI TALÁLMÁNY Kapcsolási elrendezés mágneses erősítővei és fojtótekerccsel felépített száraz egyenirányítős villamos ívhegesztőgépek tranziens áramcsúcsainak csökkentésére ANÖD ARAMIRANYlTÓGYAli, Budapest 85% részarányban és Kurutz Károly oki. villamosmérnök, Budapest, 13% részarányban Feltalálók: Sztrókay István oki. mérnök (35%), Sáringer Kálmán oki. mérnők (35%), Németh Imre, oki. mérnök (15%) és Kurutz Károly oki. mérnök (15%), mindnyájan budapesti lakosok A bejelentés napja: 1961. november 13. Kiállítási elsőbbsége: 1961. május 19. Szárazegyenirányító rendszerrel működő villamos ívhegesztő gépek tranziens áramcsúcsai a hegesztés közbeni cseppátmenetkor kellemetlen ,,'fröcsögést" okoznak, melyek a varrat egyenetlenségét és beégését károsan befolyásolják. Ilyen hátrány, hogy az olvadt vasanyagot a szélek felé tolja, továbbá zárványok képződhetnek a varratokban stb, A lentiekben említett tranziens áramcsúesok kialakulása azzal magyarázható, hogy hirtelen terhelésváltozások esetén — mint amilyet a cseppátmenetkor létrejövő pillanatnyi rövidzár is jelent •— á .mágneses erősítő nem képes a teljes feszültség-idő területet magára "/enni. Az említett hiányosságok csökkentése végett az áramcsúcs időállandójának csökkentésére ohmos ellenállást alkalmaztak a hegesztő áramkörben. Az ilyen megoldások erősen rontják az üzem hatásfokát, tehát nem gazdaságosak. Nagy induktivitása fojtótekercset, is alkalmaztak az egyenirányítóit áram körében az áramcsúcs energiatartalmának akkumulálása céljára. Ez a megoldás azért volt gazdaságtalan, mert az erősen túlméretezett fojtótekercs növelte a berendezés súlyát és méretét. Más hegesztőberendezéseknél a fenti hiányosságot úgy igyekeztek csökkenteni, hogy a mágneses erősítő egységet túlméretezték. Ez a megoldás a fojtótekercses megoldáshoz hasonlóan súly- és méretnövekedés miatt igen gazdaságtalan volt. A találmányunk szerinti kapcsolási elrendezés kiküszöböli az utóbbi megoldások hátrányait. Megoldásunk lényege annak felismerése, hogy az egyenirányítóit áram körébe helyezett fojtótekercs vasmagjában tranziens áramcsúcs esetében fluxusváltozás jön létre, mely a vasmagot ugyancsak körülvevő visszacsatoló tekercsben feszültségei indukál, melyet a mágneses erősítő vezérlésére visszacsatolva azt ilyen esetben szabályozza es ezzel az áramcsúcs további kifejlődését korlátozza. Az ilyen módon kiképzett fojtótekercs kisebb méretűre és súlyúra tervezhető azonos hatású, de szokásos működésű fojtótekercshez képest. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés példaként! kiviteli alakjainak kapcsolási vázlatait az I—IV. ábrákon mutatjuk be, ahol 1 transzformátort 2 mágneses erősítővel. 3 egyenirányító egységgel, 4 egyenáramú körben elhelyezett visszacsatoló egységgel és 5 gerjesztő egységgel variálható módon kapcsolhatunk össze. A 2 mágneses erősítőben A a gerjesztő tekercset, B pedig a visszacsatoló tekercset jelöli. A visszacsatoló egységben ábrázolt C tekercs a visszacsatoló tekercset jelenti, D pedig a hegesztő áramköri tekercset. A példaként ábrázolt 2 mágneses erősítő az ábrákon feltüntetett módon lehet az 1 transzformátor után (szekunder-szabályozás) vagy előtt (primer-szabályozás), a 4 visszacsatoló egység
