150695. lajstromszámú szabadalom • Besugárzó készülék
Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •w "*&• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.695 SZÁM. Nemzetközi osztály: \\ 05 g VA—938 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 g 17—21 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Besugárzó készülék MEDICOR Röntgen Művek, Budapest Feltaláló: Varga László oki. gépészmérnök, Üllő A bejelentés na?ija: 1961. február 18. A sugár-therápiás kezelés ismert célja az, hogy a kívánt helyen a minél nagyobb biológiai károsodáshoz minél több energiát abszorbeáltasson, a környezet minél nagyobb mértékű megóvása mellett. E cél megvalósítására leggyakrabban állórnezejű besugárzást használnak, amely elsősorban a sugárzás irányába eső szöveteket is terheli, de emellett viszont a kívánt tér előtti és utáni szöveteket indokolatlanul túlterheli. Rácsbesugárzásnál az állómező sugárkévéjének feldarabolásával elérhető, hogy a terhelni nem kívánt szövetek károsodás nélkül több energiát viselnek el, így a mélybe jutó energia nagyobb lehet. Vitatható azonban, hogy a nagyobb energia következtében a roncsolandó szövetek biológiai károsodása megfelelő mértékben növekszik-e, éppen az inhomogén sugárkéve miatt. Jobb a dóziseloszlás, ha a sugárforrást egy tengely vagy egy pont körül forgatják. Ekkor ugyanis az állóbesugárzásnál adódó nagy felületi terhelések, a kívánt mélydózis elérése esetén a felületen eloszthatók, így a kímélni kívánt szövetek legtöbbször a bőr terhelése a megadott szint alatt tartható, amellett, hogy az energia a mélyben koncentrálódik. A mozgó besugárzásnál azonban — igaz, hogy kisebb mértékben — de nagyobb mennyiségű szövetet érint a terhelés, és e terhelés mintegy homogén. A beállításnak természetesen úgy kell történnie, hogy az elnyelt energia maximuma a kívánt helyen legyen. Az elnyelt energia nagyságát rendszerint a védeni kívánt szövet maximális terhelhetősége szabja meg. Az eddigi megoldások nem használtak ki azt a lehetőséget, hogy az egyes sugárforrások pl, radioaktiv izotópok gazdaságosan oszthatók, több egyenlő vagy különböző aktivitású részre. Ennek ellenére az állóbesugárzó szerkezetek egyszerűségük, a mozgóbesugárzó szerkezetek a kedvezőbb mélydózis-eloszlásuk miatt igen elterjedtek. A besugárzó szerkezeteket gyártó vállalatoknál a besugárzás minőségének javítására a következő tendenciák figyelhetők meg: • 1. A fókusz (sugárzó tér) felületének csökkentése, a félárnyék tulajdonságok javulása miatt. A félárnyék-tulaj donságok javítása mozgóbesugárzás esetében még szükségesebb, mivel a félárnyék a teljes sugárnyalábbal metszésbe kerül. 2. Az aktivitás növelése a besugárzási idő csökkentése miatt, valamint a fókusztvolság növelése miatt szükséges. (A fókusztávolság növelése, mint ismeretes, javítja a mélydózis eloszlást.) Az aktivitáás növelésének azonban korlátai vannak, mert: a) Az aktivitás növelésével — a fajlagos aktivitás optimuma adott lévén — a fókuszfelület is növekszik. b) Az önszűrés, valamint a mélyebben levő sugárzó részek nehezebben való előállítása azt eredményezi, hogy a sugárzó anyag a felületétől befelé haladva, egyre kevesebb energiát tud kisugározni. Az egydarabban levő nagyobb aktivitás bonyolultabbá teszi a sugárforrás kezelését. Ezért a készülékbe több radioaktiv izotópot tesznek egy helyre, a fentebbi a) és b) alatt említett hátrányon azonban ez mitsem javít. E hátrányokat a találmány teljesen kiküszöböli. A találmányt közelebbről a rajzok alapján magyarázzuk, amelyek annak példaképpen! kiviteli alakjait szemléltetik. Az 1. ábra egy találmánybeli példaképpen! megoldás vázlatát mutatja 36 db sugárforrással.
