150679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamosvezetéket hordozó szigetelők szigetelőképességének növelésére
Megjelent: 1983. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG few , HA í B<T1 ORSZÁGOS. TALALMAJN Yl HIVATAL 150.679 SZÁM: Nemzetközi osztály: H 01 b NI—60 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 c 1—19 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás villamosvezetéket boriioző szigetelők szigetelőkópességének növelésére Nitrokémia Ipartelepek, Ffí/J'őgyáríeíep í'eltalálók: Dr. Bán Gábor vülamosmérísök, Budapest (33s 3%). dr. Gebhardt István vegyészmérnök, Fözfőgyűrtelep (33,3%), dr. Igaácz Pál villamosmérnök, Budapest (33,4%) A bejelentés napja: 1962. július 10. .Pótszabadíiloirí a 148 993. s:i. íörzsszabadalomhoss A 148 993 sz. törzsszabadalom ]°c m ,J >mirj < 1-j árast hebyeznek oltalom alá v 11 o 1 eiticlff hordozó szigetelők, különösen le 1 i • > t il nak kitett porcelánszigetelők szig telő' pt • "t c növelésére, melyet az jellemez '~io a •> i1 felületére 1—20%, célszerűen 2—V „ 1 30 cf« előnyösen l'OO—30O cSt viszkc ntas i -,., lik< in i-> elegyből és szervetlen töltőanj o >1 1 < L1 J pasztát viszünk fel. Az eljáráshoz használt és ugyancsak a találmány szerint készített szilikonpaszta tixotrop tulajdonságú, ami különösen előnyösnek bizonyult oly esetekben, amikor a szabad téren elhelyezett és a találmány szerinti eljárással kezelt szigetelők elektrolit-folyadék jellegű kémiai szennyeződést tartalmazó légkörnek vannak kitéve. A légkör azonban a fenti szennyeződés mellett szilárd, szemcsés szerkezetű szennyeződést, pl. pernyét, kokszport, homokot, cementport, fémport is tartalmazhat. Az ilyen típusú szennyeződésekkel szemben a törzsszabadalom szerinti eljáráshoz használt szilikonpaszta nem mutatkozik elég hatásosnak, mert ezek a szigetelő felületén lerakódnak és átnedvesedve a vezetők között kapilláris vezető összeköttetést létesíthetnek, ami végülis teljes átívelésre vezethet. Általában egyik szennyeződéstípus sern jelentkezik kizárólagosan. Ha azonban a szigetelőtestek oly környezetben vannak elhelyezve, amelyben a levegő szennyezése túlnyomó részben szilárd szemcsés részecskékből áll, a törzsszabadalom szerinti szilikonpaszta már nem nyújt kellő védelmet. \ ' o1 ^ aba dal m tárgya a fenti hátrány ki' "i J jk (t ( n izza Azt találtuk, hogy főként *• 1 J <• ír , s/ei kezetű szennyeződéssel bíró 1 J e r-\) -. ív (i miéit hátrányokat úgy küszöli "i 1 1 i hí / eljáráshoz használt szilikon-1 i rtiípiijct megszüntetjük. A tixotrop-i z1 ^ H 'lóid 1 miai szempontból labilis rend-i ' <~detj Ha ezt sikerül stabilis álla-i i T a? esetben a szennyező szemcsék beutooese a szigetelőre felkent védőréteg konzisztenciáját már nem módosítja és a szemcsék nem súrolják és nem koptatják le a felületről a zsírréteget. Az tehát nem fogy el, sokáig hatásos marad. Ezt a célt a találmány értelmében úgy érjük el, hogy egyrészt az alkalmazott töltőanyag relatív mennyiségét, másrészt a töltőanyag és az olaj összedolgozását azonosan megismétlődő munkafolyamatokban mindaddig folytatjuk, amíg két egymást követő munkafolyamat a paszta konzisztenciájában változást nem. eredményez. Ezt pl. reoviszkoziméterben végzett mérésekkel pontosan megállapíthatjuk. Azt találtuk, hogy általában már 4—5 megismételt munkafolyamat után a konzisztencia gyakorlatilag már nem változik és az így készült paszta mutatja azt az új műszaki hatást, hogy a szigetelőtestekre felkenve szemcsés szennyezéseket tartalmazó légkörben is biztosítja a szigetelők szigetelőképességének tartósságát. A töltőanyagnak, mely célszerűen közönséges vagy szilikonaffinná tett hidrofóbizált kolloid
