150622. lajstromszámú szabadalom • Nagy jósági tényezőjű termosztát

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «pr sj. Nemzetközi osztály: G 01 k ADALMI L UKSZAGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.622. SZÁM ME-510 ALAPSZÁM Magvar osztálv 42 i 3—20 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nagy jósági tényezőjű termosztát Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat, Budapest Feltalálók: Biró Ferenc mérnök, Hoff er Miklós technikus, Mikófalvi József gépészmérnök, Sövegjártó Ödön vegyészmérnök, valamennyien budapesti lakósok A bejelentés napja: 1961, október 12. A találmány tárgya latens hő elvén működő nagy jósági tényezőjű termosztát, amely főként a híradás- és méréstechnikában használható fel. A termosztátokkal szembon általában két fontos követelményt támasztanak, mégpedig az üzembiztonság és a jósági tényező követelményét. Az első követelmény azt jelenti, hogy mind folyamatos, .mind megszakításos üzemben — külső körülményektől függetlenül, mind pl. a külső hőmérséklet vagy a termosztát helyzete — zavartalanul működjön. A jósági tényező követelménye alatt pedig azt értjük, hogy a külső hőmérséklet változása kis változást idézzen elő a szabályzót!, belső tér hőmérsékletében. A jósági tényező (Q) képletszerűen a következőképpen fejezhető ki: Q = Ac*' amely képletben Ac/; a külső hőmérsékletváltozást és Ac;, pedig a belső hőmérsékletváltozást jelenti. Ha pl. a külső hőmérsékletváltozásinak a szabályzott belső térre való behatását ezrelékes értéken kívánjuk tartani, akkor ez annyit jelent, hogy 1 C° külső hőmérsékletváltozásnak 1/1!000 C° belső hőméréskletváltozás felel meg, a termosztát jósági tényezője pedig 1000. Nagy jósági tényezőjű termosztátok készítésénél az utóbbi időben egyre gyakrabban használják fel a latens hő elvét a termosztát pontos hőmérsék•! éten való tartására. A latens hő elvét felhasználó termosztátok az olvadáspontnak mint nagypontosságú fizikai állandónak a felhasználásán alapszanak. Ilyen termosztát ideális kiviteli alakja egy kettősfalú gömb volna, amelynél a belső gömbfal határolná a szabályzott hőmérsékletű teret, a fűtési energiát pedig a külső gömbfalon keresztül kapná a termosztát, míg a hőmérséklet szabályozását biztosító olvadáspont hőfokain tartott anyag a két gömbfal közti teret töltené ki. Az olvadáspont hőfokon tartott anyaggal (továbbiakban töltőanyag), ül. magával a termosztáttal annyi kalóriát kell közölni, hogy a töltőanyag mintegy fele cseppfolyós, másik fele pedig szilárd fázisban legyen. Minthogy a leírt ideális gömb alakú termosztátok szokásos kiviteli alakja kettősfalú henger, amelynek belső fala határolja az egyik, irányban nyitott szabályozandó hőfokú teret, a töltőanyag a két fal közti teret tölti ki, míg a fűtési energiát a termosztát a külső falon keresztül • kapja. Az elektromos fűtési energia be- és kikapcsolását a külső fal egyik végét lezáró rugalmas csőnek (csőrugó) a töltőanyag tágulása következtében előálló mechanikai mozgása vezérli. A töltőanyag kiválasztását elsősorban a kívánt üzemi hőmérséklet határozza meg. Ismeretes az, hogy töltőanyagként állandó és indifferens nagyiisztaságú szerves vegyületeket alkalmaznak. Ismeretes továbbá a szakirodalomból olyan adal is, hogy keveréket, pl. naftalin-antracén keveréket használnak fel töltőanyagként, A keveréktöltőanyag felhasználásának célja az, hogy a töltőanyag olvadáspontját megváltoztassák. (Fewkvgs: Journal of the British IRE 1961. február.) A latens hő elvén működő ismert termosztátok hátránya az, hogy a beállításuk igen körülményes, és gondos elkészítés mellett sem lehet biztosítani a termosztát üzembiztos működését. Gyakori jelenség az ilyen termosztátoknál, hogy a fűtési ener-