150536. lajstromszámú szabadalom • Nagyteljesítményű hűtőberendezés különösen rádiócsövek részére

Megjelent: 1963. szeptember 30.

f H

M ag ub népköztársaság

SZABADALMI LEIRAT

ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL

150.536 SZÁM H" ° 4 y

4 / <

o Könyv*0'

Nemzetközi osztály: H 01 j

FO—372 ALAPSZÁM

Magyar osztály:

21 g

1

—16

SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY

Nagyteljesítményű hűtőberendezés különösen Adiócsövek részére

Magyar Adócsőgyár, Budapest

Feltaláló: Dr. techn. Forgó László, Budapest

A bejelentés napja: 1960. október 15.

A rádiótechnika fejlődésével az adócsövek teljesítménye is állandóan növekszik, aminek következtében azok üzem közbeni hűtése növekvő nehézséget okoz.

Az adócsövek hűtésére jelenleg több eljárás ismeretes, amelyeket három főcsoportra lehet osztani aszerint, hogy hűtőközegül levegőt, áramló vizet, vagy forrásban levő vizet alkalmaznak. Kisebb teljesítményű csöveknél az első két megoldás is megfelel, nagyobb teljesítménynél azonban csak a harmadik megoldás jöhet számításba. Ez a hűtési módszer az elgőzölögtető hűtés, amelynél a hűtőközeg forrásban levő víz, a hűtendő \ felület egységére vonatkoztatva lényegesen több hőt tud elvonni, mint az előbbi kettő, azonban még az sem elég teljesítőképes és ezért az adócsőnek azt a részét, amelyben a hőfejlődés bekövetkezik, a külső felületének növelése céljából különböző alakú bordákkal látják el. A bordázott hűtőfelületet egy víztartályban helyezik el, amelyben a víz a hőfejlődés következtében forrásban van. A keletkező gőzt egy felületi hűtőben lecsapatják és víz alakjában újból visszavezetik a víztartályba. Ennék a hűtési rendszernek a hiányossága, hogy a hőközlés a hűtendő bordázott felület és a forrásban levő víz között nem elég intenzív és ezért a hűtés hatásossága tovább már nem fokozható, ezeken kívül, hogy az elvezetendő hőmennyiségnek fémes hővezetés útján kell a bordákban áramlani és ezért a bordák töve és vége között jelentős hőmérsékletkülönbségek keletkeznek. E hőmérsékletkülönbség következtében az adócső belsejének hőmérséklete számottevően emelkedik, mégpedig annál jobban, minél nagyobb a felület egységre jutó hőelvonás. E hűtés módszer hatásosságának fokozását az korlátozza, hogy a bordák közötti viszonylag szűk terekből a gözbuborékok nehezen tudnak,, eltávozni. A víztartályban ugyanis állandó vftszintet tartanak, tehát a víz csak forrásban van, de nem áramlik. Ezen az álló vízrétegen keresztül kell a gőzbuborékoknak a bordák közötti szűk terekben felfelé emelkedniük. Ezért egy bizonyos teljesítményhatáron túl már igen sok és igen nagy gőzbuborék keletkezik, amelyek a hőátadó felületet elszigetelik a víztől és a hűtőhatás fokozását lehetetlenné teszik.

E nehézségeket kívánja kiküszöbölni a találmány az alább ismertetett megoldással.

A találmány szerinti hűtési rendszer megszünteti a nagy gőzbuborékok keletkezésének lehetőségét azáltal, hogy az adócső hűtendő részét nem egy állandó vízszintet tartó víztartályba helyezi, amely a víz által, hanem egy vízköpenybe, amelyben a víz nagy sebességgel felfelé áramlik. A felfelé irányuló erős vízáram lesodorja a keletkező gőzbuborékokat a hőátadó felületről, mielőtt azok nagyobb méretne növekedhetnének és ezáltal a hőközlés lényegesen megjavul. Ennek következtében nincsen szükség a hőátadó felületet bordákkal ellátni, hanem az egyszerű sima hengeres felületből állhat. Ezáltal egy töredékére csökken az a hőmérsékletkülönbség, amely az adócső belseje és a forrásban levő víz hőmérséklete között a jelenleg ismert megoldásoknál mutatkozik. A víz áramlási sebességének fenntartását a találmány szerint egy, az adócső után kapcsolt függőleges csővezeték biztosítja, amelynek függőleges irányban mért hosszúsága legalább kétszer akkora, mint az adócső hőleadó köpenyének a magassága. Ez a függőleges csődarab lényegesen növeli azt a természetes felhajtóerőt, amelyet a zárt víz-