150533. lajstromszámú szabadalom • Dinamika szabályozó kapcsolás
M~A ;963. szeptember 30;___ ~----n C A SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Köny*iár 150.533 SZÁM Nemzetközi osztály: H 04 Hog BU—281 ALAPSZÄM Magyar osztály: 21 a2 36—37 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Dinamika szabályozó kapcsolás Budavox Budapesti Híradástechnikai Vállalat, Budapest Feltalálók: Lehoczki András mérnök (67%) és dr. Somogyi János mérnök (33%), budapesti lakosok A bejelentés napja: 1962. január 31. A találmány hibridkapcsolású szabályozóra vonatkozik amplitudókorlátozás, dinamikaszabályozású erősítőik, valamint kompresszor vagy expan dor részére. Elektromos jelátvitelnél, pilotszabályozásnál gyakran merül fel annak az igénye, hogy széles határok között ingadozó bemenőszint mellett a kimenőszintet megközelítőleg állandó értéken tartsuk. Ezt a cél eddig vezérelhető csillapítótagok segítségével • érték el. Különböző vezérelhető csillapítótagok ismeretesek: pl. egy párhuzamosan kapcsolt diódapár a hozzátartozó soros ellenállásokkal, vagy a diódák soros tagok, a paralel elemek pedig ellenállásúik és a be- vagy kimenőtranszformátor középleágazásában történik a vezérlőáram becsatlakozása. Dinamikavezérlés történhet hídkapcsol ásban alkalmazott nemlineáris ellenállásokon, pl. gerinánium diódákon keresztül is, de ebben az esetben a hidkapcsolások ohmos ellenállásainak értéke sokkal nagyobb kell, hogy legyen, mint a diódák ellenállása. Ezeknek a megoldásoknak közös hátrány^, hogy magas impedanciához illeszkedő nagy áttételű transzformátorókat kell alkalmazni és a vezérlőáram biztosítása a nagjr ellenállásértékek mellett nagy vezérlőteljesítményt igényel. Szélsőértékszámítás azt mutatja, hogy az alapcsillapítás, a hagyományos módon minimum 2 Néper, míg a találmány szerinti megoldásnál csak 0,7 Néper. Az elkészített példányokon végzett mérések még ennél is kedvezőbb különbséget mutatnak, ami azzal magyarázható, hogy a hagyományos megoldású szabályozást befolyásolja az erősítő bemenő impedanciája. Külföldi cégek által gyártott szabályozókon végzett mérések eredménye, továbbá folyóiratokban (pl. Post Office) megjelent a szabályozó csillapításának kikompenzálására szolgáló erősítésre vonatkozó közlemények is alátámasztják a szélsőértékszámítás eredményét. A találmány szerinti áramköri elrendezés egy példáját az 1. ábra szemlélteti. A 2. és 3. ábrák a találmány szerint megvalósított szabályozónak kompandorként való felhasználását ábrázolják. A találmány szerinti kapcsolás lényege egy részben kigyenlített T differenciáltranszformátor (a továbbiakban: hibrid), amelynek záróirányú csillapításváltozását használjuk fel szabályozásra. Hibrid záróirányát beszédjel átvételére ilyen kapcsolásban még nem alkalmaztak. A kapcsolásban a csillapításváltozás úgy áll elő, hogy a T hibrid sorbakapcsolt tekercseinek egyikével. a 6. ponton egy lineáris Rí ellenállás, a másikával a 7 ponton lineáris R2 és nemlineáris Di elemeket tartalmazó híd van sorbakapcsolva, majd ezek 5, 8 szabad végeinek összefogása a 4 pontban és a sorbakapcsolt tekercsek közös 3 pontja alkotja a szabályozó be- vagy kimenetét, a szekundér tekercs 9 és 10 pontjai pedig a ki- vagy bemenetét. Az Rq és Di elemekből álló híd 1 és 2 pontjain megfelelő polaritással vezérlő egyenáramot táplálunk be. Ennek nagyságától függően a T hibrid úgynevezett vonalutánzat 7 és 8 kapcsait lezáró impedancia változik, aminek következtében változik a záróirányú csillapítás is és ezzel hajtható végre a szabályozás. Az Rí ellenállás helyes megválasztásával érhető el, hogy növekvő vezérlő jellel a záróirányú csillapítás növekedjék, illetve csökkenő vezérlő jellel csökkenjen, a hibrid egyensúlyhoz való közeledés, vagy távolodáshoz képest. A két nemlineáris Di elem lehet félvezető, egyen-
