150491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrolit kondenzátorok csatlakozó csíkjának a kondenzátorházzal való érintkeztetésére

Megjelent: 1963. augusztus 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÜST "Sí-Nemzetközi osztály: H 01 g ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.491 SZÁM KO—1682 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 e 1—16 Eljárás elektrolit kondenzátorok csatlakozó csíkjának a kondenzátor házzal való érintkeztetésére VEB Kondensatorenwerk Gera cég, Gera (NDK) Feltalálók: Schramm Ilasso mérnök, Gera (NDK), Küchler Eberhard oki. fizikus, Gera (NDK) A bejelentés napja: 1962. február 1. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1961. február 1. A miniatűr elektrolitkondenzátorok gyártásánál az egyik fegyverzet érintkeztetése a kondenzátor házával, amely általában nagytisztaságú alumíniumból készült serleg, jelentős nehézségéket okoz. A nehézségeket az említett kondenzátorok kis 'méretei okozzák, átmérőjük ugyanis 4 mm, sőt annál kisebb. Ehhez járul még, hogy a miniatűr elieíktrolitkondenZiátoirokat különösen olyan célokra használják, amelyeknél a kondenzátorra helyezett feszültség csak néhány voltot tesz ki. Egy voltnál kisebb feszültségeik esetén az érkitkeztetés jelenleg használt módjával nem, lehet például a katódfólia és a ház kielégítő biztonságú érintkezését elérni. Az említett érintikeztetés eddig a legkülönbözőbb módokon történt. Nagyobb átmérőjű kondenzátoroknál az egyik fegyverzet érintkeztetése a kondenzátor házával rendszerint úgy történik, hogy például a katódfóliát a ház falánál hosszabbra készítik iés azután a ház falát visszaperemezve szorítják a fóliát a fedélhez, illetve a serleg szélén levő érintkező aljzathoz. Az ilyen éríntkeztetést azonban csak olyan kondenzátoroknál lehet megvalósítani, 'amelyek nagyobb feszültségekre, például 300—500 voltra készülnek. Kisebb feszültségeknél, tehát például néhány voltnál, az ilyen szorító érintkezés semmiképpen sem kielégítő, mert először is a kondenzátor nem nyújt elég szilárd alátámasztást, másodszor azért sem, mert az alumínium felületén mindig van oxidréteg, amely a serleg szélének visszaperemezésekor az érintkező helyeken nem távolítható el tökéletesen. Egy másik, sokkal biztosabb lehetőség az egyik fegyverzet csatlakozó csíkjának érintkeztetésére az említett csík rögzítése a serleg fenekén szegecseléssel. Erre a célra például a fenék belső felületén a serleg készítéseikor szegecs toldatot képeznek ki. Az érintkeztetósnek ez a módja, jóllehet a szegecs és a csatlakozó esik között aligha keletkezhet átmenő ellenállás, a miniatűr elektrolitkondenzátoroknál ugyancsak nem alkalmazható, mert a serleg kis átmérője sem a szegecs kialakítását, sem pedig az ebben az esetben nagyon keskeny csatlakozó csík megfelelő lyukasztását nem engedi meg. Kisebb átmérőjű kondenzátoroknál — körülbelül 4 mm és annál kisebb átmérőnél — a katód és a kondenzátorház (serleg) érintkeztetését eddig oly módon végezték, hogy a katódfóliát, amelynek ekkor a tekercs külső oldalán kell lennie, a serleg belső falával rovátkákkal, például egy vagy több bordával szorító érintkezésbe hozzák. Az ilyen szorító érintkezés azonban — mint azt már említettük — néhány volt feszültségnél nem képes megfelelni az érintkezés biztonsága követelményeinek. Ennek következtében azután számos kifogás merül fel a vevők részéről a kondenzátorokban levő szakadások miatt, minthogy a kondenzátorokat túlnyomó részben tranzisztoros készülékekben használják, például nagyot halló készülékekben és ennek következtében a kondenzátorokra csak nagyon kis feszültségek vannak kapcsolva. Az elmondottakból adódik a feladat, hogy lehetőséget találjunk az egyik fegyverzet érintkeztetésére a serleggel csatlakozó csíkon keresztül, egészen kis belső' átmérőjű serlegeknél is, tökéletesen biztos érintkezéssel. Elgondolásokban és kísérletekbien nem is volt hiány, különösen olyan értelemben, hogy a feladatot hegesztéssel oldják