150434. lajstromszámú szabadalom • Távmérésre alkalmas futási időgörbét mérő áramkör

Megjelent: 1963. augusztus 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 ^ ZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.434 SZÁM Nemzetközi osztály: H 04 h TA—685 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 a4

64—77 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Távmérésre alkalmas futási időgörbét mérő áramkör Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Dr. Sárkány Tamás tudományos főmunkatárs, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. november 24. Áramkörök futási idejének mérésére elterjedten alkalmazzák az ún. Nyquist-féle elvet. Ennek egyik lehetséges változatát az 1. ábrán mutatjuk be. Eszerint a: mérendő X áramkör bemenetére az M mérőjelnek és az L letapogató jelnek az Ö összegező áramkörben előállított összegét adjuk rá; gyakorlati esetekben a mérőjel frekvenciája néhány száz kHz, a letapogató jel frekvenciája pedig 50—1O0 Hz rendű, úgyhogy a két frekvencia egyszerű szűrőkkel könnyen szétválasztható. Az X áramkör kimenetéről az AS alul áteresztő szűrővel leválasztjuk a letapogató jelet és ezt az O oszcilloszkóp X jelű vízszintes erősítőjére adjuk, az FS felül áteresztő szűrővel pedig leválasztjuk a mérőjelet, amelynek fázismodulációja a Nyquist-elv szerint a mérendő X áramkör futási idejével arányos, és az F fázisdetektor l-es bemenetére adjuk. Az F fázisdetektor 2-es bemenetére az M mérőjel-generátorból csatlakozunk, a fázisdetektor kimenetét pedig az O oszcilloszkóp függőleges erősítőjére adjuk. Ilyen módon az oszcilloszkóp ernyőjére az áramkör futási idő-görbéjét rajzoljuk fel a letapogató jel függvényében. Ha fenti elrendezés alkalmazásával olyan X áramkör futási idejét óhajtjuk mérni, amelynek be- és kimenő pontja nem egy helyen van, mint például több mikrohullámú adó-vevő állomásból álló lánc első állomásának adója és utolsó állomásának vevője közötti áramkör, akkor problémát jelánt a fázisdetektor 2-es bemenetére jutó ún. referens mérőjel átvitele, minthogy a mérőjelet adó generátor és a fázisdetektor nem egy helyen van. Az irodalmi adatok szerint ismert módszerekkel e probléma megoldáséra három eljárás használatos. 1. A referens mérőjelet külön rádiófrekvenciás csatorna alkalmazásával, esetleg amúgyis működő rádióállomás hordozóhullámának felhasználásával viszik át. E megoldás hátránya az, hogy a vevőállomáson kapott mérőjel fázisa függ e járulékos csatorna terjedési viszonyaitól. 2. A referens mérőjelet a mérendő áramkör kimenetén kapott fázisban modulált mérőjelből állítják elő úgy, hogy e jelet igen keskeny sávú, rendszerint több kvarckristályt tartalmazó szűrőn viszik keresztül, amely a modulációs oldalsávokat levágja, és így a modulált jel modulációját megszünteti. E megoldás hátránya az alkalmazott kristály-szűrő drága és bonyolult kivitele és frekvenciájának igen kritikus beállítása. 3. A referens mérőjelet a vételi helyen levő oszcillátorból veszik, amelyet a mérendő áramkör kimenetén kapott fázisban modulált mérőjellel fázisban szinkronizálnak. E megoldás hátránya az, hogy stabil, de laza szinkronizációt kell biztosítani annak elérésére, hogy a szinkronizált oszcillátor ne vegye át a szinkronizáló oszcillátor fázismodulációját. A találmány szerinti futási időt. mérő áramkör az összes említett hátrányokat kiküszöböli olyan fázisdetektor alkalmazása révén, amely egyszerűen nem igényel referens (második) bemenőjelet, tehát a referens mérőjel átvitelének említett problémája fel sem merül. A találmány szerinti futási időt mérő áramkörben alkalmazott fázisdetektor ugyanis azon a felismerésen alapul, hogy a fázismodulált jel egyenértékű valamilyen frekvenciamodulált jellel, és ennek demodulálásához egyszerű dis'zkriminátort alkalmazhatunk. Ennek kimenetén a fázismodulációval arányos frekvenciamodulációt nyerjük vissza és ebből a keresett