150291. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 2, 3-dihidroxi-ciklododec-1-én-karbonsav gamma-laktonjának előállítására

Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG asr "ís-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 15Ö291 SZÁM Nemzetközi osztály: C 07 c, UI—84 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 q 14-31 Eljárás a 2,3-dihidroxi-ciklododec-l-én-karbonsav gamma-laklonjának előállítására Rhone—Poulenc S. A. cég, Paris (Franciaország) Feltalálók: Lafont Pierre vegyészmérnök, Lyon, Bonnet Yannik vegyészmérnök, Tassin la Demi-Lune A bejelentés napja: 1962. január 17. Franciaországi elsőbbsége: 1961. január 20. A találmány tárgyát a 2,3-dihidroxi-ciklodec-l-én-karbonsav gamma-lakt ónjának előállítási eljárása képezi. Ezt az új vegyületet, amelynek olvadáspontja 174—175°, és amelynek két tautomér alakja a csatolt rajz szerinti (I) és (l/a) szerkezeti képleteknek megfelelő szerkezetet mutatja, a találmány értelmében kitűnő termelési hányaddal állítható elő oly módon, hogy az 1- és 3-helyzetben halogénezett, előnyösen brómozott alkil-2-oxo-ciklododekán-karboxilátokat savas reagensekkel hozunk reakcióba. Savas reagensként erre a célra vízzel hígított erős ásványi savak, mint sósav vagy kénsav alkalmazhatók, így pl. 1,05—1,16 fajsúlyú (20 C°-on) sósav vagy 1,25—1,70 fajsúlyú (20 C°-on) kénsav, alkalmazhatók azonban erős szerves savak, mint pl. p-toluolszulfonsav, továbbá az erős szerves savak gyenge szerves savakkal való kombinációi, mint pl. jégecet és p-toluolszulfonsav elegye is. Felhasználhatók még erre a célra szerves savak ás alkálisóik kombinációi, mint pl. jégecet és vízmentes nátriumacetát elegye is. Minthogy a felhasználásra kerülő savas reagensek egyúttal reakcióközegként is szolgálnak, ezeket kellően nagy mennyiségi arányban, a felhasznált halogénezett béta-Jketoészter térfogatának legalább kétszeresét elérő mennyiségben kell alkalmazni. Olyan esetekben, amikor savas reagensként ecetsav és nátriumacetát elegyét alkalmazzuk, az acetátot az elméletileg szükséges mennyiségben vagy (a halogénezett béta-ketoészter mennyiségére számítva) 200%-ig menő feleslegben alkalmazhatjuk és ehhez a sóhoz adjuk az ecetsavat a teljes oldódáshoz szükséges menynyiségben, hogy így az acetátra nézve koncentrált oldatot kapjunk. Ezzel szemben ha p-toluolszulfonsav és ecetsav elegyét alkalmazzuk, akkor a p-toluolszulfonsavat elegendő csupán katalitikus mennyiségben az ecetsavhoz adni ahhoz, hogy jó termelési hányaddal kapjuk a találmány szerinti eljárás termékét, a fentemlített gamma-laktont. A reakciót oly módon folytathatjuk le, hogy a reakciőelegyet, előnyösen valamely alkil-brómketociklododekán-karboxilát és valamely savas reagens elegyét néhány óra hosszat pl. a reakcióelegy forrpontjának megfelelő hőfokon, tehát pl. 80 C° és 150 C° közötti hőmérsékleten hevítjük. Olyan esetekben, amikor hígított ásványi savak jelenlétében dolgozunk, a hevítés során kismértékű dekarboxileződést szenvedhet a ciklododekánbrómketoészter és így a reakciótermék éterrel történő extrakciója és az (I), ill. (I/a) képletű lakion elkülönítése után kismennyiségű semleges frakciót is elkülöníthetünk, amely lényegileg 2--bróm-ciklododekanonból áll. Ha savas reagensként olyanfajta kombinációkat alkalmazunk, mint jégecet és p-toluolszulfonsav elegye vagy jégecet és vízmentes nátriumacetát elegye, akkor az ecetsav vákuum alatti lepárlás útján történő eltávolítása után közvetlenül, 80%ot meghaladó termelési hányaddal kapjuk csapadék alakjában az (I), ill. (I/a) képletű laktont. A jelen találmány szerinti eljárás kiinduióanyagául szolgáló alkil-halogén-oxo-ciklododekán-karboxilátok előállítása az alkil-l-bróm-2-oxo-eiklododekán-karboxilátok és az alkil-2-oxo-3-bróm-cik-