150284. lajstromszámú szabadalom • Egymásra merőleges polarizációjú elektromágneses hullámok szétválasztására, illetve összetevésére szolgáló szerkezet

Megjelent: 1963. november 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •íT-iJSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.284 SZÁM Nemzetközi osztály: H 03 h TA—663. ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 a4

21—29 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Egymásra merőleges polarizációjú elektromágneses hullámok szétválasztására, illetve összetevésére szolgáló szerkezet Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Csurgay Árpád villamosmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1961. augusztus 18. Az egymásra merőleges polarizációjú elektromágneses 'hullámok szétválasztására, illetve Öszszetevésére szolgáló szerkezet, a továbbiakban röviden polárváltó, az elektromágneses spektrum mikrohullámú tartományban alkalmazható. Feladata az, hogy egy megadott frekvenciatartományban két egymásra merőleges polarizációban beeső hullámot szétválasszon, illetve összetegyen. A polárváltó tulajdonságait a működési frekvencia, a sávszélesség, a szétválasztás minőségét jellemző keresztpolarizációs csillapítás és a jeleknek a polárváltón való áthaladásakor bekövetkező csillapodását megadó áteresztő csillapítás jellemzik. Mikrohullámú .rádióösszeköttetésekben közepes sávszélességű, nagy keresztpolarizációs csillapítású és igen kis áteresztő csillapítású polárváltókra van szükség. A polárváltó a két egymásra merőleges polarizációjú elektromágneses hullámot egyformán vevő antennához csatlakozik. Az antennát és a polárváltót olyan csőtápvonalon csatlakoztatjuk, amelyen mind a két polarizáció terjed. Ilyen csőtápvonal például a helyesen méretezett négyzetkeresztmetszetű csőtápvonal (la. ábra). A polárváltó az ábrán V-vel és H-val jelzett, két egymásra merőleges polarizációjú elektromágneses hullámot szétválasztja és olyan csőtápvonalakba juttatja (lb. és le. ábra), amelyeken csak egy polarizációjú hullám terjed. Ilyen csőtápvonal a helyesen méretezett téglalapkeresztmetszetű tápvonal. A csőtápvonal típusú polárváltók két különböző alapelvű megoldása ismert. Az egyik megoldásban (2. ábra) a két egymásra merőleges polarizációjú hullámot egy négyzetkeresztmetszetű —1— csőtápvonalba vezetjük és a csőtápvonal két egymás melletti oldalához két téglalap keresztmetszetű —2—, —3— csőtápvonalat illesztünk. A tápvonalak közös oldalfalán —4—, —5— nyílásokat vágunk, és ezekkel biztosítjuk azt, hogy a négyzetkeresztmetszetű csőtápvonalban haladó két egymásra merőleges polarizációjú hullám közül az egyik a —2— téglalapkeresztmetszetű csőtápvonalba, a másik a —3— téglalap keresztmetszetű csőtápvonalba jusson át. A csatoló szerkezet helyes méretezésével biztosítjuk azt, hogy a csatolás teljes legyen. E megoldás előnye az, hogy igen széles frekvenciasávban jól működtethető, hátránya pedig az, hogy áteresztő csillapítása nagy, geometriája pedig nagy és bonyolult. A csőtápvonal típusú polárváltók másik nagy csoportjának alapeleme egy T alakú, négyzetkeresztmetszetű csőtápvonalból készített tápvonalelem (3. ábra). A —6— csatlakozón vezetjük be a polárváltóba a két egymásra merőleges polarizációjú V és H elektromágneses hullámot. A H-val jelzett polarizációjú hullám a —7— botsoron reflektálódik és a —8— csatlakozóra kerül. A V-vel jelzett polarizációjú hullám az elágazóban ketté oszlik. Az egyik rész az elágazástól félhullámhossz távolságra elhelyezett —9— botsoron reflektálódik és úgy adódik hozzá a —10— csatlakozó felé haladó részhez, hogy a teljes V polarizációjú energia a —10— csatlakozóra jut. A —11—