150274. lajstromszámú szabadalom • Pamutipari fedélléces kártológép

Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.274 SZÁM Nemzetközi osztály: D 02 d PA—880 ALAPSZÁM Magyar osztály: 76 b 8-20 Pamutipari fedélléces kártológép Paduch Ede fonodavezető és Géczy András textil mérnök, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1960. december 13. A találmány a pamutipari fedélléces kártológépek körébe tartozik és célja egyrészt azok kártolóteljesítményének növelése, másrészt a kártolt termék minőségi megjavítása. Ezt a kettős célt a kártolandó anyag szennyeződéseinek tökéletesebb leválasztásával és a pamutszálak jobb feltárásával érjük el. Evégből a találmány szerinti gép abban különbözik a szokványos fedélléces kártológépektől, hogy az előbontó henger és a fődob közös munkaövezete fölött fűrészfogas köpenyfelületű viszszavezető hengert helyezünk el, mely a vele érintkező fődobbal ellentétes irányban, a vele ugyancsak érintkező előbontó hengerrel pedig azonos irányban, mindkét esetben azoknál kisebb kerületi sebességgel forog. A találmány •szerinti visszaveziető henger méretezésénél és kialakításánál arra törekszünk, hogy a fődobról a még bontatlan anyagrészeket a lehető legnagyobb mennyiségben visszavezessük az előbontó hengerre, ugyanakkor azonban a már feltárt elemi szálakat lehetőleg ne vessük alá újabb mechanikai igénybevételnek, vagyis kíméljük. Ennek elérésére a visszavezető henger átmérőjét 40—150 mm, nagyságrendben, előnyösen pedig 70—80 mm nagyságrendben választjuk meg. 40 mm-nél kisebb átmérő esetén ugyanis a visszavezető henger oly közel volna az előbontó hengeres a fődob érintkezési vonalához, hogy a fődobon a centrifugális erőnek nem volna elég ideje az anyagot kitolni a fődob kerületére, vagyis a fődob fűrészfogainak (tűs dob esetén a tűknek) külső végére, ahol a visszavezető henger f űrészf ogainak a bontatlan anyagrészéket át kell vennie. 150 mmnél nagyobb átmérő esetén pedig a visszavezető henger görbülete túl lassan térne el a fődob görbületétől és így a bontandó anyagcsomók egy része a fődobon visszamaradna, mert ott az anyag tapadása és sebessége nagyobb, mint a visszavezető hengernél. A fődobon az a huzal, amelyen a fűrészfogak ki vannak munkálva, csavarvonalban (spirálisan) halad körül, melynek emelkedési magassága egyenlő a huzal talpvastagságával (kb. 1 mm). A találmány szerinti visszavezető hengeren a fűrészfogakat hordozó, ugyancsak csavarvonalban körülvezetett huzal emelkedési magasságát nagyobbra, mégpedig előnyösen 2,5 mm nagyságrendűre választjuk, mert ennél kisebb emelkedés esetén a visszavezető henger fűrészfogainak összes tapadófelülete oly nagy volna, hogy a visszavezető henger a már feltárt elemi szálakat a fődobról nagyobb mennyiségben visszavinné az előbontó hengerre, ami azok káros mechanikai igénybevételét jelentené. A választott nagyobb menetemelkedés azonban azt eredményezi, hogy a visszavezető henger gyakorlatilag csak a bontatlan csomókat viszi vissza. Azáltal, hogy a visszavezető henger a fődobon már rajta levő anyagfátyolból csomókat vesz le, a fátyol bizonyos mértékben egyenlőtlenné válik. Ennek az egyenlőtlenségnek a mértéke általában olyan kicsiny, hogy a kártolást nem zavarja. Némely esetben azonban előnyös a visszavezető henger és a fedélléc-szalag közé — mely utóbbi a fődob forgásirányában később következik — két tűbcrítású hengert iktatni, melyek egyike a fátyolt a fődobtól átveszi, kiegyengeti és a másik hengernek átadja, mely azt a fődobra visszavezeti. Ilyen egyengető hengerpárból egy helyett többet is alkalmazhatunk, ha ez kívánatosnak látszik. Minden esetben a fedélléc-szalagot, mely egyébként a fentebb ismertetett fűrészfogú visszavezető henger közeiébe ér le, helycsinálás érdekében meg kell rövidíteni. Ez. oknál fogva az egyengető hengereket célszerűen csak új kártoiógépe'ken alkalmazzuk, míg meglevő gépek átalakításánál általában csak a visszavezető hengert szereljük be. A rajzok a találmány szerinti kártológép három kiviteli alakját példaképpen tüntetik fel.