150273. lajstromszámú szabadalom • Belsőalapú redukáló távmérő

Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.273 SZÁM Nemzetközi osztály: Magyar osztály: G 01 c OI—48 ALAPSZÁM 42 c 14—23 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Belsőalapú redukáló távmérő Optikai és Finommechanikai Központi Kutató La boratórium, Budapest Feltaláló: Gyimóthy István gépészmérnök, tudományos munkatárs, Budapest A bejelentés napja: 1961. április 14. A gyakorlatban, különösen geodéziai méréseknél, gyakran van szükség arra, hogy néhány száz méter távolságon belül fekvő tereptárgynak a vízszintes síkra redukált helyzetét (a fekvés irányát, távolságát és a mérés síkjához viszonyított magasságát) megmérjük. Az ilyen jellegű mérések elvégzésére különböző típusú geodéziai műszerek vannak használatban, azonban ezek túlnyomó többsége külső bázisléc alkalmazását, vagyis a megmérendő pontra való felállítását teszi szükségessé. A katonai távmérőkhöz hasonló, belsőalapú geodéziai távmérők viszont, azokhoz hasonlóan, általában csak a közvetlen távolságot mérik, amiből a redukált távolságot a magassági szög segítségével csak utólag lehet kiszámítani. Jelen találmány segítségével valamilyen tereptárgy redukált távolsága és magassága, külső bázisléc alkalmazása nélkül is közvetlenül mérhető. A találmány lényegét egy mozgóprizmás optikai rendszer képezi, mely egyszersmind a redukált távolság és magasság közvetlen mérésének is az alapja. A mozgóprizmás megoldás elvi elrendezését az 1. ábra szemlélteti. A távmérő két karjának vegén, a szcfcásos módon elhelyezett 1—1 pentaprizmák a beeső fénysugárnyalábokat a 3 mozgóprizmára irányítják, melyről már egyesítve jutnál? a 4 távcső-objektívbe, A pentaprizmák és a 3 mozgóprizma között egy-egy nagy fókusztávolságú 2—2 szórólencse van elhelyezve. A 3 prizma a nyíllal jelölt irányban mozgatható. Ezáltal a távcső optikai tengelye a szórólenesén különböző mértékben törik meg és így különböző irányban levő társypontck képe kerül a távcső látómezejének középpontjába. A távmérő két karján belépő sugárnyaláb által alkotott képek a távcső látómezejében, a vízszintes vonal mentén megosztva jelennek meg. A képosztás a szokásos megoldások szerint eszközölhető. Maga a mérés, ennek megfelelően, képegyeztetéssel történik. A 3 prizmát mozgatva az osztott képrészek a látómezőben egymással ellentétes irányban mozdulnak el. Egy-egy prizmahelyzetben a látómezőben azoknak a tárgypontoknak az osztott képe kerül koincidenciába, melyek a távmérőtől az optikai tengelyek találkozási (keres:?tezési) pontjának távolságában vannak. A keresztezést pont távolsága és a prizmaelmozdulás közötti mennyiségi összefüggéseket a 2. ábra szemlélteti. Az ábrán a távmérő egyik karjához tartozó sugármenet kiegyenesítve van feltüntetve, a sugármenetet megtörő prizmák nélkül. Az 1. ábra szerinti prizmamozgásnak itt a távcső optikai tengelyének oldalirányú mozgása felel meg. A távmérő szimmetrikus felépítéséből következik, hogy az optikai tengelyeik a távmérő x szimmetria-tengelyét, a távmérőtől valamilyen T távolságban, egy pontban metszik. A 2. ábra alánján felírható, hogy f-b/2 c T + f= ——= — d d ahol b a belsőalap hossza, f pedig a szórólencsék fókusztávolsága. Mindkettő értéke állandó, ezért f-b/2 = c ahol c egy állandó. Eszerint c , T = -— 1 i. d Ha tehát a prizmamozgás d értékeihez, esetleg c áttéteilel egy skálaosztáson feltüntetjük —r~—f