150238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bársonyos flórtermékek előállítására
Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 4»r -$• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.238. SZÁM FO—390. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: D 03-f Magyar osztály: 86 d Eljárás bársonyos flórtermékek előállítására Forschungsinstitut für Textiltechnologie, Karl-Marx-Stadt (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Ploch Siegfried textilmérnök, Karl-Marx-Stadt, Zschunke Heinz mérnök, Karl-Marx-Stadt A bejelentés napja: 1961. július 10. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1960. november 30. A találmány eljárás bánsonyszerű flórtermékek előállítására, ruházati vagy ipari célokra. A bársonyt eddig szövéssel vagy hurkolással állították elő, amikor is a szövött vagy hurkolt kelme fonalaiból és a velük kötést alkotó flórfonalakból egymás mellett párhuzamosan fekvő tömlőcskéket készítettek. A következő gyártási műveletben mindegyik tömlőcske flórfonalait felmetszették és úgy tették szabaddá, hogy a felegyenesített rostpásztmák bordákat alkottak. Ez a gyártási mód sok munkaidőt igényel, mert kielégítően sűrű jQórfonalréteg elérésére pl. vetülékbársonyszöveteknél dm-enikint mintegy 500—1200 vetüléket kell bevinni. Flórtermékek előállítására újabban olyan eljárások is ismeretessé váltak, amelyeknél a szövés és hurkolás elmarad és esetleg már csak az alap készítése történik szövéssel. Ebben az esetben a flórt fonaldarafokákból, felmetszthető fonalhurkokból, előfonatból, zseníliából vagy más effélékből képezik és az alapszövettel összeragasztják. Más eljárásnál az alapba bolyhos fonalakat varrnak be és ezeket flórrá vágják fel. Mindezeknél az eljárásoknál padló- és bútorbevonatok előállítását és egyéb hasonló alkalmazási területeket tartottak szem előtt. Ezek az eljárások nem alkalmasak bársonyos flórtermékek előállítására, főként annál az oknál fogva, mert nem nyújtanak módot a bársonyok számára eléggé sűrű és rövid flórréteg létrehozására. Ezenkívül a félkész termékeken nincsenek tömlőeskék, melyeket a szokásos bársonyvágó készülékekkel és kikészítőgépekkel tovább lehetne feldolgozni, úgyhogy ezeket a gépeket igénybe sem vették. A találmány célja az, hogy a bársonykészítés eddigi vágó- és csínoziótechnjikájának megtartása mellett a bársonyos flórtermékek előállítását az eddig szokásos flórrétegsűrűségekkel ésszerűbbé tegye azáltal, hogy az alapszövet és a flór között eddig is szükséges: szövött vagy hurkolt kötést egyszerűbb módon hozza létre. E cél elérésére valamely előbb elkészült alapra, például szövött vagy kötött kelmére vagy egyéb textilszerű termékre, ennek hosszirányához képest, keresztben fonalakat vagy rostpászmákat fektetünk és ezeket sűrűn egymás mellett fekvő párhuzamos és a fonalra merőleges hosszvarratokkal az alaphoz kötjük. A hoeszvarratok között ily módon létesült tömi öcsik éket ezután felmetszük. Az így kapott nyersámt a bársonykikészítés ismert eljárásai szerint tovább dolgozzuk fel. A hosszvarratokat varrással és/vagy ragasztással, vagy hegesztéssel hozhatjuk létre. A rajz a találmány szerinti eljárással készült bársonyos flórteirméket metszetben mutatja, a gyártás egyes szakaszainak szemléltetése mellett. Az 1 alapszövetre, hosszirányához képest keresztben, 2 fonalakat vagy rostpászmákat fektetünk. A kötést az 1 alap és a később flórt képző 2 fonalak, ill. rostpászmák között az azokra merőleges 3 hosszvarratok adják, melyek tűzővarratszerűen sűrűn egymás mellett fekszenek és főleg varrással — pl. soktűs gépeken — valósíthatók meg. Minthogy különösen szilárd-flóros bársony előállításához igen feszes varrat szükséges, célszerű zsugorodó — pl. polivinilkloridból készült — varrófonalakat használni. Éppígy a varratot rargasztással vagy hegesztéssel is képezhetjük. A
