150236. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses vibrátor
Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG & "{&• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.236 3ZÄM Nemzetközi osztály: B 28 c FE—468 ALAPSZÁM Magyar osztály: 80 a 43—56 Elektromágneses vibrátor Feit Pál gépészmérnök, Budapest és Kovács Zoltán gépszerkesztő, Sződliget A bejelentés napja: 1959. szeptember 29. A találmány elektromágneses vibrátorra vonatkozik, mely az ismert ilyíajta vibrátoroktól abban különbözik, hogy mágneses rugózása van, mely célra azt az egyenáram által gerjesztett mágneses teret használja fel, melyre a vibrátor mozgatása céljából amúgy is szükség van. Az eddigi elektromágneses vibrátoroknál lemezvagy spirálrugó talál alkalmazást, -mely a lengő tömeggel — a hálózati frekvenciás rezonáló — lengő rendszert alikot és ezáltal a váltóáramot mentesíti a tehetetlen tömeg mozgatása, alól, másrészt középállásiba kényszeríti a lengő testet és hordja a lengőtest és a vele kapcsolt gépelem súlyát, A lemez- vagy spirálrugónak a találmány szerinti vibrátornál való mellőzése folytán nemcsak a vibrátor szerkezete válik egyszerűbbé, hanem a rugós rész meghibásodásából eredő zavarokat is sikerül kiküszöbölni. A találmány szerinti vibrátor ismérvei: csapágyakban vezetett, hosszirányban elmozgatható tengelyből, ezen rögzített lemezosomag alkotta, legalább két tárcsából, a tengelyre erősített, a rázandó gépelemhez, — pl. rögzített keretre kifeszített szitaszövethez — csatlakozó fejből álló lengő test és ennek tárcsáit körülvevő, ugyancsak lemezcsomagok alkotta, tekercselt elektromágnesek. A találmány szerinti vibrátort egyidejűleg két áramforrás táplálja, mégpedig egy váltakozóáramú és egy egyenáramú áramforrás. Egy változatnál csak váltakozóáramú áramforrás talál alkalmazást, melynek áramát egy egyenirányító féloldalasan egyenirányítja. Valamennyi táplálási mód közös sajátsága, hogy a vibrátor mindkét elektromágnesében minimum és maximum között váltakozó mágneses tér gerjed és a mágnesek húzóereje is a hálózati periódusszámmal maximum és minimum között váltakozik. A mágnesek elrendezése olyan, hogy amikor a felső elektromágnes felfelé ható húzóereje maximális, ugyanakkor az alsó lefelé hatóé minimális. Fordítva, amikor a felső elektromágnes felfelé ható húzóereje minimális, az alsóé lefelé hatóé maximális. Az elektromágnesek tehát fel-le mozgató periodikus erőt fejtenek ki a lengőtestre, melynek periódusszáma megegyezik a hálózat periódusszámával. A találmány szerinti vibrátornak mágneses rugózása van, melyet a vibrátor mágneses terének egyenkomponense hoz létre azáltal, hogy a lengő testet középállásba kényszeríti. Ha a lengő testet a középállásból kimozdítjuk, olyan mágneses erő hat rá. mely középállásba igyekszik azt visszatéríteni és melynek nagysága bizonyos határok között növekszik a kimozdítás növelésével. Ez az erőhatás teljesen analóg a lemez- vagy spirálrugók erőhatásával, ezért a továbbiakban mágneses rugózásnak nevezzük. A vibrátor méreteit úgy kell kialakítani, hogy a mágneses rugózás a lengő tömeggel -— a hálózati frekvencián rezonáló — lengőrendszert alkosson. A maximum és minimum között váltakozó mágneses tér gerjesztésére szolgáló áramot olyan áramforrás, illetve kapcsolási mód szolgáltatja, mely váltóáramot szuperponál egyenáramra úgy, hogyha a vibrátor egyik tekercsében — valamely fél periódusban — az egyen- és váltóáram összegeződik, ugyanakkor a másik tekercsben a különbségük folyik. A következő periódusban fordítva (7., 10., 11., 12. ábra). A találmány célszerű kiviteli alakjánál a lengő test tengelyein ülő tárcsák mindegyike térköz meghagyásával egymás fölött fekvő, több résztárcsára van megosztva, mely résztércsák számának megfelelő számú foga van az elektromágneseknek.
