150231. lajstromszámú szabadalom • Távvezérléssel, üzemközben is változtatható dugattyúlökethosszúságú habarcs- és betonszivattyú

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.231 SZÁM Nemzetközi osztály: El—117 ALAPSZÁM Magyar osztály: F 05 b 59 a SZOLGALATI TALÁLMÁNY Távvezérléssel, üzemközben is változtatható dugattyú-lökethosszúságú habarcs- és betonszivattyú Építéstudományi Intézet (ÉTI), Budapest Feltalálók: Lőrincz Gáspár gépészmérnök és Szeles Dezső gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. július 2. Az eddig használatiban levő — szokásos —• habarcs- és betonszivattyú, amelyek a készrekevert friss habarcsot, illetve betont az előállítási —- keverő- vagy táplálóhelyről, csővezetékben, nyomás alatt a felhasználási helyre szállítják, merülődugattyús kivitelűek. Ezen szivattyúk dugattyúinak löketszáma és lökethosszúsága állandó, aminek következtében a teljesítőképességük is állandó. A szivattyúk indítása és megállítása a gép mellől történik, a sokszor 150—200 ím távol levő és a szivattyútól nem is látható felhasználási helyről adott csengővagy fényjelzésre. A habarcsszivattyúk működési elve szerint a merülődugaittyú egy folyadéktejbe jár be, amely hidraulikus nyomást gyakorol egy gumi- vagy bőrmembránra úgy, hogy a membránt a dugattyú löketszámainak megfelelően mozgásiba hozza. A membrán hermetikusan körül van zárva és egyik oldalán a nyomást közvetítő folyadék, a másik oldalán pedig a szállítandó habarcs helyezkedik el, a szelepkamraként kiképzett térségben, amelynek a periodikusan ismétlődő térfogat szűkülése, illetve bővülése hozza működésbe a szivattyú nyomó, illetve szívó golyósszelepeit. Ilyen elrendezésnél a maró és kaptató hatású habarcs sohasem jön érintkezésbe a szivattyú megmunkált és súrlódásnak kitett gépalkatrészeivel. ' A habaircsszivattyúk teljesítőképessége általában 3—6 m3

/ó. A betonszivattyúiknál a merülődugattyú közvetlenül érintkezik a szállítandó betonnal és a körforgó szelepek (szívó és nyomó) kényszervezérlésűek. A betonszivattyúk teljesítőképessége 13—15 m3

/ó szokott lenni. A habarcsszivattyúkat úgy a falazói munkákhoz szükséges halbarcs szállításához, mint a falfelületek vakolásához használják. A habar csszivattyúnak ez a kettős célú felhasználása azt eredményezi, hogy míg habarcsszállításnál pl. a 3, vagy 6 m3

/ó teljesítmény szükséges, addig gépi vakolásnál ez a teljesítmény túl nagy és ezért a szivattyú ilyen teljesítménnyel — erre a munkára — nem használható. Belátható, hogy akár a nyomócsővezeték végén alkalmazott hafoatrcisszóróiejjel történő vakolásnál, akár betonnak a bedolgozás helyére történő szállításánál szükség lehet nemcsak a szivattyú működésének azonnali megállítására, vagy megindítására, hanem a teljesítőképesség változtatására — csökkentésére vagy növelésére — is, ami csak akkor lehet tökéletesen célravezető, ha a teljesítmény változtatása a szivattyú megállítása nélkül üzem köziben történhet, a végzett munka ütemének követelményei szerint. Az eddig használt, illetve jelenleg is használatos habarcBszivattyúknál — állandó dugattyú lökethossz és löketszám mellett — a teljesítőképesség kisebb fokú változtatását azzal érik el, hogy a folyadékteret nem töltik fel teljesen, vagy időnként egy részét kiengedik, illetve hozzáadnak a membránt működtető folyadékhoz. Ez a művelet a szivattyú munkájának szempontjából hátrányos, mert: 1. csak üzemen kívül helyezett, álló szivattyúnál lehet a szabályozást végrehajtani; 2. az ilyen szabályozásnál, a folyadék bizonyos része helyett levegő kerül a membránt működtető térségbe és ezért — a levegő párnázása miatt