150218. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különnemű fémes anyagokból készült munkadarabok hegesztésére

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.218 SZÁM Nemzetközi osztály: FE—524. ALAPSZÁM Magyar osztály: H 05 b 21 h 29-32 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Berendezés különnemű fémes anyagokból készült munkadarabok hegesztésére Fémnyomó- és Lemezárugyár, Jászberény Feltaláló: Takács László oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1961. június 1. Különböző fajtájú fémek összehegesztéséire általánosan szokásos az ún. leolvasztó tompahegesztés, amilyent pl. a 85 936 számú magyar szabadalmi leírás ismertet. Ennek az eljárásnak azonban bizonyos hátrányai vannak; a hegesztés aránylag hosszú ideig, pl. 4—5 mp-ig tart, mely idő alatt a munkadarabok nagyabb szakaszon erősen felmelegszenek és anyagszerkezetük károsan módosul, úgyhogy végeredményben a kötés szilárdsága, valamint a korrózióállóság romlik. A hegesztőgép meglehetősen bonyolult és kényes. E hátrányok megszüntetésére javasolták már az ún. imipulzus-hegesztés alkalmazását, melynél valamely áramforrásból villamos kondenzátorokat töltenek fel és az egyesítendő 'munkadarabok egymáshoz ütése közben a kondenzátorokat a darabok közötti légrésen keresztül kisütik. Itt a darabokat a hegesztés folyamán csak egy irányban mozgatják, míg a leolvasztó hegesztésnél az eredetileg összetolt diarabokat széthúzzák, majd összetolják. Különnemű fémek egyesítése, így pl. hűtőgépeknél az alumínium hőkicserélők egyesítése az aggregát vörösréz csöveivel, kohászatilag igen nehéz feladat, melynek kielégítő megoldása annál sürgetőbb, mert főként nagy mennyiségben gyártott tömegcikkeknél szerepel. Ezért az említett leolvasztó tompahegesztésen és kondenzátorok impulzushegesztésen kívül több más módon is megpróbálták ezt a feladatot megoldani. Az eddig alkalmazott hegesztési módok megbízhatósága azonban messze elmarad azoktól az igen szigorú követelményektől, amelyeket pl. a hűtőszekrények gyártása folyamán teljesíteni kell. A kohászati feladat röviden a következő: Olyan különnemű fémeket kell tömören egyesíteni — alu-réz, alu-vas —, melyeknél a két fém által alkotott ötvözeteknek igen széles tartományában a kötés rendkívül rideg, törékeny, megmunkálttá tatlan. Alu-réz esetén egyesítéskor a következő folyamat játszódik le pl. a leolvasztó tompahegesztés esetén: a két darabot egymástól elhúzva ív jön létre, majd a darabokat bizonyos leolvasztás, melegítés után az áram egyidejű kikapcsolása mellett összeütik. Ez az eljárás — bár néhol használatos —• azzal a hátránnyal jár, hogy: 1. A darabok ide-oda mozgatásának vezérlése bonyolult és költséges berendezést igényel. 2. A melegítés aránylag hosszú ideig tart, felesleges anyagmennyiségek melegszenek fel. Bár az összeütéskor a rideg fázisok az egyesítés helyéről részben kinyomódnak, a feleslegesen és túlzottan felmelegedett egyesített anyagoknál a meleg hatására gyakran utólagos anyagdiffuzió következik be, amely az egyesítés helyén az ötvözet megváltozását, ezzel együtt az utólagos és most már javíthatatlan ridegedést okozza nagyfokú törési hajlammal. Az eljárásnál a hosszú melegítést nem lehet kiküszöbölni a műveletek mikéntje miatt: összeérint, ívet húz, széthúzással leolvaszt, illetve melegít, összeüt. E funkciók elvégzése maga is aránylag sokáig tart, emellett ez az eljárás csak kis fajlagos teljesítménnyel tud dolgozni, különben összeérintéskor nagy anyagrészek robbannának ki, ami szintén az egyesítés idejét növelné. Mivel azonban az alu-réz és alu-vas jó hővezető anyag, a hosszú melegítéskor nemcsak az egyesítés helye, hanem az egész egyesítendő tárgy feleslege-