150205. lajstromszámú szabadalom • Gömbtámos forgóváz vasúti kocsikhoz
Megjelent: 1963. július 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •# \j-ADALMI LEÍRÁS Nemzetközi osztály: B 61 f ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150 205. SZÁM GA-593. ALAPSZÁM Magyar osztály: 20 d 1-5 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Gömbtámos forgóváz vasúti kocsikhoz Ganz—Mávag Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, Budapest Feltaláló: Mina András oki. gépészmérnök, a bejelentő vállalat tervezési csoport-vezető főmérnöke, Budapesten A bejelentés napja: 1960. május 12. Motorkocsik hajtott végén, olyan megoldásoknál hol a hajtómotor a forgóvázba van szerelve — mint ismeretes — a hajtott véig forgásponton túlnyúló méretének csökkentésére csúszópofás (pl. Rónai-féle) 'megoldást használunk. Az ilyen megoldásokinál' elérhető ugyani, hogy :— mivel a hajtott forgóvázaknál a forgóváz geometriai forgáspontja a motor által elfoglalt térbe esik és ezért forgócsapot közvetlenül kiképezni nem lehet — a kocsiszekrény teherátadási pontja a haji ott forgóváz súlypontjának közelében legyen elhelyezve', ugyanakkor a pályaívben való beállásnál a Rónai-féle csúszófelületek által meghatározott függőleges forgóváz-forgástengely a kocsivég felé legyen eltolva. A csúszófelületekkel kivitelezett forgástengelyű forgóvázaknál azonban, a feltaláló kísérletei szerint, de az üzemi tapasztalatok szerint is, kiderült, hogy pályaívba való beálláskor a vezető kerékpár nyomkarímavezető-nyomása, a csúszépofákon a forgóváz beállása alkalmával fellépő jelentős súrlódó nyomaték miatt számottevően megnő és ennek következtében különösen olyan háromtengelyű hajtott forgóvázaknál, hol a középső kerékpár keresztirányú megcsúsztatását is a vezető kerékpár végzi, kisiklásra veszélyes értéket is okozhat. Felmerült tehát annak a szükségessége, hogy a geometriailag meghatározott forgáspont működő helyének megtartása mellett olyan megoldás valósuljon meg, mely nem növeli a pályaívben a nyomkarimavezető-nyomást. A pályaívben való elfordulásinál ugyanis a kocsiszekrény a geometriailag meghatározott „0" forgáspontja körül elfordulást végez a forgóvázhoz, képest (lásd a 2. ábrát), de a jelen találmány ~~ a későbbiekben részletezésre kerülő — megoldása értelmében, ez a mozgás az ,;0" ponton kívül fekvő gömbtámaszokon egyenesvonalú haladó mozgásként és függőleges tengelyű elfordulásként jelentkezik a függőleges gömbtámaszokoin, ezenkívül egyenesvoinalú haladó mozgásként az oldal göimbtámasziokon. Utóbbiakon haladó és forgómozgásként jelentkezik még forgóváz keresztirányú — vízszintes tengelyű bólintó mozgásából származó alvázhoz képesti szögielfordulás is, tehát egyik vonatkozásában sem eredményez a pályaívben a vezető kerékpárnál erőltetett nyomkarima-vezető-nyomást. A találmány tehát a kanyarban vezető kerékpár nyomkarimia-vezető'-inyomásémak erőltetését — mely könnyen, kisiklást idéz elő — vam hivatva kiküszöbölni és a fentieknek megfelelően vasúti járműveknél, különösen pedig személyszállító járjűvekinél, alkalmazott olyan forgóváz-kivitelként definiálható, melynél a pályaívben vezető kerékpár kisiklást okozó nyomkarima-vezető-nyomás'ánák káros értékű fokozódása ki van küszöbölve. A találmány szerinti gömbtámaszos (himba) rugózásnak az eddig isimert himba-rugózásiokkal szemben további előnye még az is, hogy külön himbafelfüggesztiés és himbagereindák alkalmazása nem szükséges, tehát súlyban könnyebb és árban is olcsóbb megoldás, különösen, ha kizárólagos
