150155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás difenil-mono és bisz-glioxálok előállítására

Megjelent: 1963. május 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁ Nemzetközi osztály: C-07-c5 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.155 SZÁM VI—328 ALAPSZÁM Magyar osztály: 12 o 5—10 „Eljárás difenil-mono és bisz-glioxálok előállítására" Francesco Vismara S. p. A., cég, Casatenovo (Como), Olaszország A bejelentés napja: 1961. január 6. A találmány eljárás difenil-glioxálok, különösen az I. általános képlettel kifejezhető mono- és bisz-glioxál származékok előállítására. Az I. képletben —A— az ariigyűrűk közvetlen kapcsolására szolgáló atomot vagy gyököt jelenti, mint egy oxigén- vagy kénatomot, vagy szulfiful-, szulfonil-, metilén-, esetleg helyettesített etilénvagy vinilén gyököt- és az —R— hidrogént, halogénatomot, rövid szénláncú al'kilgyököt, vagy alkoxigyököt (különösen metoxi- vagy etoxigyököt), vagy hidroxilgyököt, nitrogyököt, acetilaminogyököt, vagy egy a képletben feltüntetett glioxil (CO—CHO) gyökhöz képest szimmetrikus helyzetű glioxilgyököt (CO— —CHO) jelent. Az a-ketoaldehidek előállításéra leggyakrabban alkalmazott eljárás a megfelelő acetilszármazéknak szeléndioxiddal való oxidálásából áll. Bér ez az eljárás lehetővé teszi azt, hogy a kiindulási anyag aktivált metil-gyöke kielégítő mértékben átalakuljon aldehid-gyökké, mégis az eljárás bizonyos hátrányokat mutat fel. A baj az, hogy először az eljárás kiviteléhez viszonylagosan sok szeléndioxidra van szükség, mely fokozza az előállítási költségeket. Másodszor az így kapott glioxálokat a fém szelén gyakran szennyezi azért, mert jól tapad a termékhez s nagy nehézséggel jár az eltávolítása. Minthogy azonban a szelén mérges, kvantitatíve el kell távolítani a termeikből. Ez a kapott ketoaldehid további tisztítását kívánja meg; ez történhet pl. kromatográfiás módszerekkel, amely még további gyártási veszteségeket okoz a végtermékben. Egy másik hátrány akkor jelentkezik még, ha a kiindulási acetilszármazékban oly gyökök vannak, melyek különösen érzékenyek a szeléndioxid hatására, mint pl. egy etilén-kapcsolás, egy metilgyök vagy más aktív gyökök. A találmány szerinti eljárással glioxálokat jó kitermeléssel lehet előállítani s. így egyébként jóformán nem is előállítható vegyületeket (származékokat) is előállíthatunk. Azt találtuk, hogy az I. képlet szerinti difenilmono és; bisz-glioxáloikat könnyen előállíthatjuk, ha közbenső termékként a III. képlet szerinti új mono- és bisz-dihalogénacetil-származékokat állítunk elő, mely III. képletben: —A— jelentése ugyanaz, mint az; I. képletben^ —X— halpgénatomot, különösen klórt vagy brómot jelent és —R1

— hidrogént, halogén-atomot, rövid szénláncú alkilgyököt, hidroxil-gyököt, rövid szénláncú alkoxigyököt, nitro-gyököt, acetilamino-gyököt, vagy a III. képletben már meglevő —CO—CHX2 gyökhöz képest szimmetrikus helyzetű —CO— —CHX2 gyököt jelent. Az is a találmány szerinti eljárás lényegéhez tartozik, hogy először a III. képlet szerinti új dihalogénacetil-származékokat állítjuk elő és az új közbenső termékeket egy alkálialkoholáttal alkalmas oldószerben reakcióba hozzuk, hogy a megfelelő glioxál-acetátokat kapjuk. Az acetál hidrolízise hígított ásványi savval jó kihasználással vegyileg tiszta minőségben szolgáltatja a kívánt mono- vagy bisz-glioxált. A III. képlet szerinti új dihalogénacetil-származékokat általában a II. képletnek megfelelő mono- és bisz-aeetil-származékoik közvetlen halogénezésével, előnyösen klórozásával vagy brómozásával lehet előállítani. A II. képletben —A— ugyanazt jelenti, mint az I. képletben, és —R2

— hidrogént, halogénatomot, rövid szénláncú alfcil-gyököt, hidroxil-gyököt, rövid szénláncú alkoxi-gyököt, nitrogyököt, acetilamino-gyököt vagy egy a II. képletben feltüntetett —COCHs gyökhöz képest szimmetrikus (helyzetű acetil-gyököt (—CO—CH3) jelent. Ezek

a mono- és bisz-