150086. lajstromszámú szabadalom • Műbél és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1963. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <#"•«&• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HJVATAL 150.086 SZÁM Nemzetközi osztály: A 22 c Cl—357 ALAPSZÁM Magyar osztály: 66 b 53 c Műbél és eljárás annak előállítására Société Civile des Produits Lifine cég, Saint-Cloud (Seine & Oise), Franciaország Feltaláló: Julius Anatole vegyészmérnök, Paris A bejelentés napja: 1960. november 21. Luxemburgi elsőbbsége: 1959. december 1. A hentesipaírban már megkísérelték az állati belek helyettesítését műbelekkel,, ezek azonban eddig bizonyos eseteikben nem elégítettek ki. Bizonyos hentesárukat ugyanis, főleg a kolbászt és szalámit, az előállításuk után érlelni kell, miközben víztartalmuk egy részét elvesztik. Ha ez a vízveszteség nem lép fel, a kolbász, ill. szalámi lágy marad és erjed. Műbelek gyártásához néha különböző cellulózésztereket és -étereket, így xantátofcat és acetátokat használnak, ezek azonban az áteresztőképesség hiánya vagy elégtelensége folytán nem teszik lehetővé a hús elégséges és helyes kiszáradását. Ezért, hogy a kolbászban, ill. szalámiban foglalt víz elpárologhasson, a bél falában lyukakat alkalmaztak, ez azonban nem higiénikus és a levegő a húst 'megtámadja. Csináltak zselatin alapanyagú beleket is. A zselatin átengedi ugyan a vizet, de azt kellő szilárdság eléréséire cserezni kell. A cserzés azonban az áteresztőképesség nagy részét megszünteti, mégpedig annál inkább, minél tökéletesebben hajtjuk azt végre. Kénytelenek voltak tehát a szilárdság és a permeabilitás követelményeit egymással összeegyeztetni, az így kapott eredmény azonban nem valami kiváló és a minőség nem is állandó, mert a eserzőhatás idővel fokozódik. A találmány célja olyan bentesipari (műbélnek mint új ipari terméknek előállítása, amely eléggé szilárd, továbbá folytonos felületű és a vizet ozmotikusam átereszti. A találmány szerint a belet vízben oldhatatlan vagy ilyenné tett hártyaképző anyagiból és valamely hidrofil, de víziben oldhatatlan adalékanyagból (adjuvánsból) állítjuk elő. A tapasztalat azt mutatta, hogy amikor a hentesiparban ilyen belet alkalmazunk, a hús víztartalma a bél falain, keresztül ozmózis hatására elpárolog és a hús száradása folyamán annak a száradásból következő térfogatcsökkenését a bél követi. Hártyaképző anyagként példaképpen ezeket használhat j ük: cellulózész terieket és -étereket, pl. cellulózacetátokat, etilcellulózokat, cellulóz-acetobutirátokat, célul óz-aeetopirapianátokiat, cellulózpr opionátokat; protenoidokat, pl. zselatinokat; állati vagy növényi fehérjéket, pl. fibrineket, zeineket, prolaiminokat, tulajdonképpeni alibumi-» nokat; műgyantákat, így vitnilgyantakat (pl. kloridot, acetátot vagy acetokloridot), vinilkopoliimérefcet, poliésztereket, poliamidokat vagy polietiléneket. Víziben oldhatatlan hidrofil anyagokként főleg keményítőket és pektocellulózokat használhatunk, így burgonya-, búza'-,, rizs- vagy tengemkeményí" tőt, tápiókát, agar-agart, pektint, zuzmókat vagy alginá tokát; használhatunk még bizonyos vinilgyantákat is, így polivinilalfcohololkat, vagy olyan cellulózsizármazékokat, amelyeik hidrofilek és hideg vízben oldhatatlanok, meleg vízben azonban esetleg oldódnak. Alumímumszilikátokat is alkalmazhatunk, pl. bentonitot vagy montmorillonitot. Amennyiben a hártyaképző anyag cellulózészter vagy -éter, a bél külső felületét olyan réteggel boríthatjuk, amely valamely fehérjét és egy hidrofil, de vízben nem oldódó adalékanyagot tartalmaz. Ez a külső fehérjefoorítás a belet az állati bélhez külsőleg hasonlóvá teszi és módot nyújt gombáknak, pl. penicillumnak a borításon való