150077. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegtartószervek előállítására
Meeielent: 1963. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «rs* SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.077 SZÁM ZE—188 ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: C 03 b Magyar osztály: 32 a 26-27 Eljárás üvegtartószervek előállítására VEB Carl Zeiss Jena cég, Jena (NDK) Feltalálók: Friel Hanns-Immo labor, mérnök, Jena, dr. Krohs Alfred fizikus, Jena, Pohl Hans-Joachim oki. fizikus, Jena, Schöhlein Fritz üveg fújó, Jena, Weise Horst labor, mérnök, Jena (Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1961. június 14. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1960. július 2. A találmány 0,2 mm-nél vékonyabb üvegfóliák megmunkálását és kialakítását célzó eljárásra, továbbá az így előállított üvegfóiiáiknak elektromos kisülési csövek belsejében elrendezett rétegek tartószerveként való alkalmazsára vonatkozik. Ismeretes, hogy igen vékony üvegfóliák megmunkálása és kialakítása a megnövekedett törési veszély rniatt igen nehéz, főként akkor, ha azok nagy méretűek. Pontosan meghatározott gömbvagy nem-gömbfelületű formák egyes részeivé való kialakításuk ós elektromos kisülési edények belsejében, például képátalakító csövekben történő felerősítésük a csekély szilárdság miatt technikailag különösen nehéz. Hasonlóképpen ismeretes, hogy üveget rogyasztás útján valamely süllyésztekben vagy e felett meghatározott gömb- vagy nem-gSmbfelületű alakra képezünk ki. Ezek az ismert eljárások azonban olyan vékony üvegfóliáik kialakításánál, amelyek csekély súlyuk következtében rogyasztásnál már nem fekszenek fel a süllyesztékben, vagy nem helyezkednek el abban, felmondják a szolgálatot. Ezért pl. gömbfelületűré hajlított üvegfőhák előállítására olyan eljárások alkalmazását javasolták, amelyeknél valamely vastag üvegkorongot saját súlyánál fogva rogyasztanak, majd az üveget addig maratják, amíg abból csak egy, a formán kívülálló vastag üveggyűrű marad abból a célból, hogy a keletkező vékony üvegfólia megfelelő szilárdságú és formájú legyen. Ezeknek az eljárásoknak az a hátrányuk, hogy a maratás munkafolyamatának egyrészt nagy az időszükséglete, másrészt, hogy nagyon nehéz az ellenőrzése; ezenkívül a keletkező üvegfelület az optikai leképzés követelményeinek alig felel meg. Ezeket a hiányosságokat a szóban forgó találmány alkalmazásával küszöböljük ki, hogy egy üvegfóliát a rajta elhelyezett, üvegből vagy valamely más, üveghez olvasztható anyagból álló merevítőrésszel együtt hevítünk úgy, hogy a hevítésnél a merevítőszerv súlyánál fogva a fóliát egy formatestnek nyomja, miközben mind a kettő a formatest által meghatározott alakot veszi fel és egyidejűen egymással is összeolvadnak. A fonmatest hevítésére, pl. nagyfrekvenciás berendiezést alkalmazhatunk. Egyébként is csak a merevítőgyűrű alkalmazása teszi egyáltalán lehetővé az üvegfóliák rogyasztását. A merevítőgyűrű célszerűen üvegből, kerámiából vagy fémből állhat, s az a feladata, hogy a rogyasztás művelete alatt az üvegfóliát a szélén úgy leterhelje, hogy az e súly hatására a pl. . szénből álló süUyesztéket beborítja. A rogyasztás időbeli lefolyását beépített szerkezettel vezéreljük. Ez pl. olyan módon oldható meg, hogy a merevít ogyűrűt a fóliával együtt a szerkezetben tartjuk és ez utóbbi útján azokat a rogyasztás alatt meghatározott sebességgel a felhevített süllyesztek felé mozgatjuk. Ezenkívül adott esetben valamely alkalmas örnleszthető anyagból álló elektromos áramvezetőt egyidejűen a merevítőrészíbe vagy abba olvasztunk. A találmány szerinti eljárással előállított üveghordozók előnyösen alkal mázhatok elektromos kisülési csövek belsejében elrendezett rétegek, pl. fotokatódok, vagy fluoreszkáló rétegek tartószerveként. Ebben az esetben a kész üveghordozó
