150059. lajstromszámú szabadalom • Kétrészű tám, főleg bányadúc

Megjelent: 1963. március 31.. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG «r-s* SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.059 SZÁM Nemzetközi osztály: E 21 d SchA—91 ALAPSZÁM -Magyar osztály: 5 c 1—11 Kétrészű tám, főleg bányadúc Hermann Schwarz K. G., Wattenscheid (NSZK) A bejelentés napja: 1961. június 16. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1960. július 6. A találmány kétrészű tám, főleg bányadúc, melynek felső része keresztmetszetének ék alakú falaival egy megfelelő alakú tartóháaban van vezetve, ahol feszítőszerkezet súrlódással tartja. Az ilyen bányadúcnál az úgynevezett ékhornyos súrlódást használják, amely a súrlódó felületre merőleges irányban: ható erőkkel kifejtett súrlódással szemben azt az előnyt mutatja, hogy a súrlódó felületek szögalatti helyzete következtében a súrlódási ellenállás nagyobb, ill. egy bizonyos súrlódó ellenállás létesítéséhez kisebb szorítóerő elegendő. A súrlódó ellenállásnak azonos szorítás esetén keletkező növekedése annál nagyobb, .miinél kisebb az ék alakban elhelyezkedő felületek által bezárt szög. Bányadúcoknál a súrlódó felületek által bezárt szögnek határt szab az a körülmény, ho.gy bizonyos értéknél kisebb szögek esetén hátrányos önzárás .keletkezők. Ismeretes már olyan ékhornyos súrlódással működő bányadúc, amelynél az egyes részek üreges keresztmetszetűek és a felső rész lényegileg háromszög-keresztmetszetű legömbölyített sarkokkal. Ennek a háromszögnek három fala közül kettő a tartóház megfelelően kialakított részein fékszik fel. A harmadik falhoz szorító tuskó nyomódik, amelyet egy feszítőék segítségéve] lehet megszorítani. Ez az ék a bányadúc hossztengelyéhez képest keresztirányban tolható el. Ennél az ismert szerkezetnél a szorító tuskó a háromszög alakú keresztmetszetnek említett harmadik falán úgy fekszik fel, hoigy annak csak középrészére fejti ki a szorító hatást. Ennek megfelelően ezt a falat háztető-alakiban készítik el, ellentétben a két másik fallal, amelyek a tartóházhoz szorulnak és egyenes kialakításúak. A fentiekben ismertetett szerkezet célja az, hogy a szorító tuskó működésénél esetleg keletkező behajlás, tehát a fal deformálódása a tartóházhoz szoruló falaknál adalékos szorítóerőt, tehát nagyobb súrlódást eredményezzen. A leírt ismert szerkezetek, melyeknél a bányadúc felső részéinek üreges keresztmetszete lényegileg háromszög alakú és az egyik falára szorító tuskó nehezedik, nagyobb terhelések esetén hátrányosak, sőt nem is használhatók. Mikor ugyanis az ék alakú részt a zárháziba szorítják, a feszítés következtében a háromszög-alak legömbölyített csúcsainál, főleg a házon felfekvő részeknél rendkívül nagy igénybevételek lépnek fel, amelyek főleg hajlítóigénybevételekből állnak és oly nagyok, hogy maradandó alakváltozásokat okoznak. Maga az a tény, hogy a szorító tuskó a háztető alakiban készített falnak csak közepére hat, szintén hátrányos, mert ezáltal az üreges keresztmetszet belsejében a fal elhajlása még nagyobb mértékű lesz és a legömbölyített csúcsoknál meg nem engedhető hajilítófeszültségek keletkeznek. További hátrány, hogy az egymással hegyesszöget bezáró falak nem feküsznek fel simán a zárházra, mert közvetlenül a sarkok mellett nagyabb a nyomás mint a többi egyenes falrészen. A találmány célja oly kétrészű támot, főleg bányadúcot létesíteni, amely az ékhornyos súrlódás elvének alkalmazásával a fentiekben ismertetett hátrányok kiküszöbölésére alkalmas. A találmány oly kétrészű támra és főleg bányadúcra vonatkozik, amelynél a felső rész az üreges keresztmetszet két ék alakban elhelyezkedő falával a zárház megfelelő alakú részében van vezetve és itt súrlódás rögzíti; a súrlódóerőt feszítőék segítségével működő szorító tuskó létesíti és a találmány lényege az, hogy a felső rész üreges keresztmetszete trapézhoz hasonló oly módon, hogy az egymással szemben levő és egymással hegyesszöget bezáró falak külső határoló