150008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nehezen gyulladó, illetve önmagától eloltódó poliésztergyanták előállítására

Megjelent: 1963. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •& Nj-SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.008 SZÁM Nemzetközi osztály: C 08 fi DE—383 ALAPSZÁM Magyar osztály: 39 c Eljárás nehezen gyulladó, illetve önmagától eloltódó poliésztergyanták előállítására Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin cég, Berlin-Adlershof (NDK) Feltalálók: Dr. Schulze H. oki. vegyész, Berlin-Grünau (NDK), dr. Wende A. oki. vegyész, Berlin (NDK) A bejelentés napja: 1961. május 16. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1960. május 16. A telítetlen poliészter alapú nehezen gyulladó, illetve önmaguktól eloltódó önthető és kötőgyanták az utóbbi időkben mindinkább növekvő jelentőségre tettek szert a hajóépítés., a közlekedési eszközök gyártása, a tartályépítés, az építési ipar, az elektrotechnika terén és egyéb az önthető és kötőgyanták technológiája számára megnyílt új területeken is. Az eddig ismert eljárások, melyekkel a telítetlen poliészter alapú, rendszerint jól éghető gyantákat igyekeztek a lánggal szemben érzéketlenebbé vagy legalább a láng eltávolításakor önmaguktól eloltódóvá tenni, három irányt követnek. 1. Töltőanyagok hozzáadása, melyek pl. magas hőmérsékleten lángoló gázokat fejlesztenek (pl. karbonátok); 2. nehezen éghető, polimerizálódásra képes térhálósító anyagok, illetve nem polimerizál ód ó oldószerek hozzáadása; 3. telítetlen poliésztergyainták használata, melyeket nehezen éghető alkotóanyagok felhasználásával állítottak elő. Az eddig piacra hozott csökkentett égőképes-Béggel bíró telítetlen poliésztergyanták a harmadik csoportba tartoznak, míg az önmaguktól el is oltódó gyanták szintén a 3. csoportba sorolandók, de a másik két eljárás kombinációjával. A jelenleg ismert típusokat tetraklórftálsavból illetve ennek anhidridjéből vagy újabban a hexaklorendometilén tetrahidrof tálsavból, illetve anhidridjéből kiindulva állítják elő. A szokásos 30% sztirolnak, mint polimerizálódásra képes hálósítószernek a hozzáadása esetén, ugyan a közönséges éghető típusokkal szemben, a gyullad ók épesség erős csökkenését tapasztalhatjuk, de az ilyen termékek kivéve a nyílt lángból nem oltódnak el önmaguktól. Ily hatás elérésére még rendszerint 3—5% antimontrioxidot is adnak az ilyen gyantákhoz, vagy a sztirol mennyiségének egy részét, nehezen éghető térhálósító szerrel pl. diklórsztirollal vagy foszforsavas allilésziterrel helyettesítik. Iy módon ugyan végeredményben eil lehet érni, hogy a gyanta önmagától eloltódó legyen, de ezt is csak tetemes többletköltséggel. Azonkívül az említett szervetlen anyagok hozzáadása esetén le kell mondani arról, hogy átlátszó polirnerizátumokat kapjunk, amilyenekre pedig bizonyos esetekben szükség van. Eddig tehát nem volt lehetséges gyakorlatilag használható, önmaguktól eloltódó poliésztergyanták előállítása a szükséges mennyiségű 2'0— 50% nem halogénezett monomer hálósító anya• gokkal, pl. szitirollal és más szervetlen töltőanyagok hozzáadása nélkül. .Megállapítottuk, hogy egy klórozott telítetlen poliészter végpolimerizátumnak legalább 30% klórt kell tartalmaznia, hogy elérje a gyakorlatilag megkívánt önmagától való eloltódás jó tulajdonságát, sztirol vagy más halogénmentes polimerizálható hálósító anyagok oly mennyiségű felhasználása mellett, melyek a végterméknek megfelelő tulajdonságokat kölcsönöznek. Az eddig használt klórtartalmú komponensekkel nem tudták a végtermék 30%-os klórtartalmát biztosítani. A találmány e hátrányokat a brómozott ftálsavak, illetve azok anhidridjeinek mint halogén-