150006. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sekélygravurájú raszteres réznyomóhengerek elektrolitikus úton való marására

Megielent: 1963. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.006. SZÁM DE-357. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: D 06 d Magyar osztály: 8 c 5—11 Eljárás sekélygravurájú raszteres réznyomóhengerek elektrolitikus úton való marására Deívay Istvánné (sz. Kreiger Mária) oki. vegyész, Budapest, Veber Zoltán főmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. május 20. A találmány célja: a grafikai mélynyomáei lehe­tőségek átültetése a textiliparba. Minimális marás­mélységű jól definiált najzolatú nyomóhengerek előállítása. Az eddigi klasszikus eljárás fotogravura elő­állítására a vasklorid és salétramsavas kémiai ol­dás sekély marásmélységű hengerek előiállítására nem alkalmas. Okai: 1. a köztudomású alámarással kapcsolatos tor­zítás; 2. a figuraszéleken történő mélyebbre marás. A célkitűzésben megjelölt eljárás feladata: 1. teljesen szabályos rajzolat maratása sekély . mélységben; 2. azonos marásmélység előállítása a maratott minta bármely geometriai pontján azonos nagy­ságú rasziterpontok esetén; 3. tónusos mintáknál finom és pontos átmenet biztosítása. Az eljárás általános leírása: Alacsony feszültségű (V2—2 V) egyenáramforrás pólusait kénsavas krómtrioxid eletfcrolitfürdőn keresztül rézelektródáik közvetítésével zárjuk. Az anód a maratandó rézhenger, a katód is vörös­réz, alakja célszerűen félhengerpalást, melyet a henger tengelyéhez viszonyítva koaxiálisán helye­zünk el. A katód szolgálhat egyszersmind az elektrolit elhelyezésére alkalmas édényzetnek is. Ebben az esetben a félhengerpalást két zárólapját azonos anyagból beforrasztva teknőt formálunk. Célszerűbb azonban a teknőt saválló kerámiai anyagból külön elkészíteni és a katódot a kívánt alakban és az anódhengertől kívánt távolságban mozgatható, az elektrolitból kivehető alakban rögzíteni. (Ugyanis a vörösréz katód árammentes állapotban oldódik a fent nevezett elektrolitban.) Az elektrolitot tartalmazó teknőt állványzatra szerelve alkalmazzuk,, melyet a henger egyen­letes maratását biztosító forgómozgás elérése cél­jából csapágyakkal és alacsony fordulatszámú (15 fordulat per perc) motorral szerelünk fel. A maratandó hengert a fotokémiai mintaát­vitel és takarás ismert módszere szerint 'elő kell készíteni és tengelyre erősíteni. A teknőbe való helyezése után a kívánatos marási mélység el­éréséig szobahőmérsékleten (25 C°) elektrolizá­iunk (15—45 perc). Célszerű a henger forgási irányát az elektrolízis összidejének felénél ellen­tétesre változtatni. A lakik leoldása szintén az ismert módszerek szeriint történik. Példa: 14 cm átmérőjű, 90 cm hosszú ismert módon előkészített hengert vörösrézből való teknőbe he­lyezünk forgatható módon; úgy, hogy forgási fe­lülete a teknő oldalától mindenkor azonos távol­ságra legyen (koaxiális elhelyezés). A teknő mé­retei: átmérő 20 cm; hossz 100 cm. Ilyen mé­retezés mellett az elektródok egymástól való tá­volsága 3 cm. A teknőbe 10 liter elektrolitot töltünk 100 ml 440 g/l koncentrációjú vizes króm­trioxid oldat -f- 30 ml cc. kénsav/liter össze­tétellel. (A krómtrioxid technikai minőségű, a kénsav vegytiszta minőségű.) A hengert anódnak, a teknőt kátédnak kapcsolva — a henger állandó forgását biztosítva — V2—1 V és 28—30 A mel­lett fél órát elektrolizáiunk szobahőmérsékleten. Az áramsűrűség 0,1—0,01 A/cm2 legyen a sza­bad, maratandó felületre vonatkoztatva. A példá­ban említett henger mintázata átlagos, közepes térkitöltésű volt. Természetesen, ha a példában megadott 3 cm-es elektródtávtól eltérő távolságban helyezzük el &•­elektródokat, az elektromos jellemzők is megvál­toznak. Ezek változását a kívánt effektus elérése

Next

/
Oldalképek
Tartalom