150006. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sekélygravurájú raszteres réznyomóhengerek elektrolitikus úton való marására

Megielent: 1963. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 150.006. SZÁM DE-357. ALAPSZÁM Nemzetközi osztály: D 06 d Magyar osztály: 8 c 5—11 Eljárás sekélygravurájú raszteres réznyomóhengerek elektrolitikus úton való marására Deívay Istvánné (sz. Kreiger Mária) oki. vegyész, Budapest, Veber Zoltán főmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. május 20. A találmány célja: a grafikai mélynyomáei lehetőségek átültetése a textiliparba. Minimális marásmélységű jól definiált najzolatú nyomóhengerek előállítása. Az eddigi klasszikus eljárás fotogravura előállítására a vasklorid és salétramsavas kémiai oldás sekély marásmélységű hengerek előiállítására nem alkalmas. Okai: 1. a köztudomású alámarással kapcsolatos torzítás; 2. a figuraszéleken történő mélyebbre marás. A célkitűzésben megjelölt eljárás feladata: 1. teljesen szabályos rajzolat maratása sekély . mélységben; 2. azonos marásmélység előállítása a maratott minta bármely geometriai pontján azonos nagyságú rasziterpontok esetén; 3. tónusos mintáknál finom és pontos átmenet biztosítása. Az eljárás általános leírása: Alacsony feszültségű (V2—2 V) egyenáramforrás pólusait kénsavas krómtrioxid eletfcrolitfürdőn keresztül rézelektródáik közvetítésével zárjuk. Az anód a maratandó rézhenger, a katód is vörösréz, alakja célszerűen félhengerpalást, melyet a henger tengelyéhez viszonyítva koaxiálisán helyezünk el. A katód szolgálhat egyszersmind az elektrolit elhelyezésére alkalmas édényzetnek is. Ebben az esetben a félhengerpalást két zárólapját azonos anyagból beforrasztva teknőt formálunk. Célszerűbb azonban a teknőt saválló kerámiai anyagból külön elkészíteni és a katódot a kívánt alakban és az anódhengertől kívánt távolságban mozgatható, az elektrolitból kivehető alakban rögzíteni. (Ugyanis a vörösréz katód árammentes állapotban oldódik a fent nevezett elektrolitban.) Az elektrolitot tartalmazó teknőt állványzatra szerelve alkalmazzuk,, melyet a henger egyenletes maratását biztosító forgómozgás elérése céljából csapágyakkal és alacsony fordulatszámú (15 fordulat per perc) motorral szerelünk fel. A maratandó hengert a fotokémiai mintaátvitel és takarás ismert módszere szerint 'elő kell készíteni és tengelyre erősíteni. A teknőbe való helyezése után a kívánatos marási mélység eléréséig szobahőmérsékleten (25 C°) elektrolizáiunk (15—45 perc). Célszerű a henger forgási irányát az elektrolízis összidejének felénél ellentétesre változtatni. A lakik leoldása szintén az ismert módszerek szeriint történik. Példa: 14 cm átmérőjű, 90 cm hosszú ismert módon előkészített hengert vörösrézből való teknőbe helyezünk forgatható módon; úgy, hogy forgási felülete a teknő oldalától mindenkor azonos távolságra legyen (koaxiális elhelyezés). A teknő méretei: átmérő 20 cm; hossz 100 cm. Ilyen méretezés mellett az elektródok egymástól való távolsága 3 cm. A teknőbe 10 liter elektrolitot töltünk 100 ml 440 g/l koncentrációjú vizes krómtrioxid oldat -f- 30 ml cc. kénsav/liter összetétellel. (A krómtrioxid technikai minőségű, a kénsav vegytiszta minőségű.) A hengert anódnak, a teknőt kátédnak kapcsolva — a henger állandó forgását biztosítva — V2—1 V és 28—30 A mellett fél órát elektrolizáiunk szobahőmérsékleten. Az áramsűrűség 0,1—0,01 A/cm2 legyen a szabad, maratandó felületre vonatkoztatva. A példában említett henger mintázata átlagos, közepes térkitöltésű volt. Természetesen, ha a példában megadott 3 cm-es elektródtávtól eltérő távolságban helyezzük el &•elektródokat, az elektromos jellemzők is megváltoznak. Ezek változását a kívánt effektus elérése