149992. lajstromszámú szabadalom • Feszültségszabályozó kapcsolás, különösen szinkrongenerátorok gerjesztés-szabályozására
Megjelent: 1963. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG -TNJSZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TAIÁLMÁNYI HIVATAL 149.992 SZÁM Nemzetközi osztály: H 02 k MA—1074 ALAPSZÁM Magyar osztály: 21 d2 1—9 SZOLGALATI TALÁLMÁNY Feszültségszabályozó kapcsolás, különösen szinkrongenerátorok gerjesztésszabályozására Magyar Tudományos Akadémia Automatizálási Kutató Laboratórium, Budapest Feltaláló: dr. Nagy István villamosmérnök, tudományos munkatárs, Budapest A bejelentés napja: 1961. október 3. Jelenleg a nagy, 10 MVA feletti teljesítményű szinkrongenerátorok gerjesztésszábályozására alkalmazott feszültségszabályozók két csoportra bonthatók. Az első csoportba tartoznak a régebbi eredetű és ezért már évtizedek óta alkalmazott elektromechanikus (hemgerszektoros, vibrációs) és elektrohidraulikus feszültségszabályozók (BBC, Oerlikon, Tirrill, Thoma); a második csoportba sorolhatók a korszerű (vagy korszerűbb), pusztán villamos elemeket tartalmazó feszültségszabályozók. Az első csoportba tartozó szabályozók főbb hátrányait a következőképpen lehet összefoglalni: a) Mozgó, elhasználódó, karbantartást igénylő alkatrészeik vannak. b) Érzéketlenség! sávval rendelkeznek, ami miatt azok a szinkrongenerátorok, amelyeket szabályoznak, a mesterséges stabilitás tartományában stabilisán nem üzemelhetnek. c) Működési sebességük viszonylag kicsiny. d) A generátort negatív irányban nem tudják gerjeszteni. e) A lökésgerjesztéshez szükséges teljesítményt nem tudják szolgáltatni. E hátrányok részben vagy teljesen kiküszöbölhetők a csak villamos elemeket alkalmazó feszültségszabályozók építésével és használatával. E szabályozók egy részében főként a c), d) és e) pontokban említett hátrányok tekintetében lényeges javulás nem mutatható ki. A legkorszerűbb ilyen rendszerű szabályozók azonban az említett hátrányok mindegyikét csaknem teljesen kiküszöbölik. A találmány szerinti kapcsolás a hátrányok teljes kiküszöbölésével és egyszerű felépítésével lényeges technikai haladást jelent az összes eddigi hasonló berendezésekkel szemben. A találmány lényegét a feszültségszabályozó érzékelő ás alapjelképző szervének, valamint a mágneses erősítős erősítő szervének az új kap* csolása képezi. A találmány lényegének a megértése vég&tt először gondoljuk végig a szabályozó iflaűkódési elvét az 1. ábra kapcsán. Az Sz szinkrofi^nerátor xs kapocsfeszültsége előnyösen háromfázisú feszültségváltókon keresztül az. É érzékelő és az Al alapjelképző szervre jut. Az. alapjeík'épző szerv kimenő jele az xfl alapjel egyenfeszültség, amely xs kapocsfeszültség változása ellenére is állandó, pontosabban közel állandó marad. A érzékelő szerv kimenő jele, az x<. ellenőrző jel is egyenfeszültség, amely viszont xs kapocsfeszültséggel arányosan fráítoziíc, Az xa alapjelnek és x e ellenőrző jelnek Hftegfelélő feszültségeket egymásból kivonva nyerjük az E erősítő szervet működtető x s hlbajeM. Ha xa = x c , vagyis xe = O, akkor a generátor kapocsfeszültsége éppen a kívánt értékű. A szabályozó nem változtatja meg az F főgerjessStő ''ka/pocsfészültségét. Ha azonban xa =f= = xe , akkor x e = xa — x e nagyságú hibajel lép fel, amely az erősítő szerven és az A amplidimén áthaladva felerősítődik és a kívánt irányban és mértékben befolyásolja a szinkrongenerátor gerjesztését mindaddig, amíg xa = xe egyenlőség isimét be nem áll. A V visszacsatoló szerv és az S stabilizáló transzformátor a szabályozás gyorsítására és stabilizálására valók. A visszacsatoló szerv az amplidin armatúra feszültségéről kapja a táplálását és ezzel a feszültséggel idő-
